Rántott máj (törölt):
Szepen hangzik, hogy Mezey vezette ki a valogatottat utoljara VB-re, de tegyuk hozza reszint, hogy... (2009.07.09. 01:16)Fehérvári makaróni
horvathzsolt:
Utóbbi két átigazolásánál meg azért az is közrejátszott, hogy mindkét edző (Mourinho, Scolari) jól... (2009.02.07. 22:37)Téli átigazolási körkép
vallatas:
Jó írás, tényleg szuper.
Írhatnál egy kis helyzet jelentést az Ac Milanról is.
Roma egyébként meg... (2008.12.08. 20:31)Alvó farkasok
Hurvi:
Köszönöm, hogy elolvastad és örülök, hogy tetszett!
Fülöp eddigi válogatott teljesítményének megít... (2008.10.16. 21:37)Végy egy kapust!
Hat meccs, egy győzelem, három döntetlen, két vereség, nyolc rúgott és ugyanennyi kapott gól a mérlege a Ferencvárosnak a bajnokságban. Ez a teljesítmény pedig az előkelőnek cseppet sem nevezhető tizennegyedik helyre elegendő. Nem ilyen tervekkel vágtak neki a bajnokságnak az Üllői úton. Amikor hosszas hercehurca után az angol Kevin McCabe tulajdonába került az egyesület, kezdetét vette egy szisztematikus rendrakás, amolyan precíz angol módra. Az, hogy az angol tudja, hogy mit csinál az már csak azért is biztos volt, mert jóformán annyi labdarúgó csapatnál van érdekeltsége, hogy kis túlzássalsaját bajnokságot indíthatna.
Közel másfél évtized után újra érdekeltek leszünk a BL csoportkörben, köszönhetően a Loki fantasztikus sikerének. Az átalakított európai futballrendszerben most több olyan csapattal is találkozhatunk majd a kvartettekben, akiket az előző rendszerben valószínűleg nem láthattunk volna, emellett már a csoportkörben sem maradhatnak el az igazi nagy csaták, így fantasztikus ősz elé nézünk!
Hol vannak már azok az idők mikor a Hálózat TV, vagy az ATV vette meg a magyar foci közvetítését nevetséges összegért, vagy mikor a Sport TV „szívélyességi alapon” gyakorlatilag ingyen közvetítette az NB1-es találkozókat? Az idei csata a televíziós jogokért viszont durvára sikerült, soha nem látott összegek, és elképesztő ajánlatok jellemezték az elmúlt néhány hónapot, ennek ellenére lehet, hogy egy ideig mégis nélkülözniük kell a nézőknek a hazai bajnokság találkozóit.
Húsz év irgalmatlanul hosszú idő tud lenni, pláne a profi labdarúgás világában. A mindennapi edzések, a „medve puszik”, csontzenék, a végeláthatatlannak tűnő erdei futások, sprintek mind-mind olyan élmények, amiket a szervezet elraktároz magának, aztán később visszaköszönnek. Idővel már nem lesznek olyan lendületesek a futások, nem regenerálódik olyan gyorsan a szervezet. Az idő vasfoga pedig egy kiadós harapás után kimondatja a játékossal az olykor nagyon nehezen megszülető mondatot: „befejezem”.Utolsó profi szezonjára készül a Manchester United hórihorgas hálóőre Edwin van der Sar is.
Érdekes dolgok történtek Fehérváron. Annak ellenére, hogy bejelentették, hogy mindenképpen neves, külföldi edzőt szeretnének a Vidi kispadján látni, szerdán kijelentették, hogy a sportigazgatói posztot betöltő Mezey Györgyöt nevezték ki edzői posztra – ez lett hát a tragikomédia vége. De miként kezdődött az egész, miért is kellett külföldi tréner? Mit szólnak ehhez a fehérváriak, s mit az ellenfelek drukkerei?
Az FTC háza táján mindig történik valami izgalom. Most éppen a tegnapi Duna TV-s beszélgetés korbácsolta fel az indulatokat a szurkolók körében, illetve teljesen megosztotta a zöld-fehér szimpatizánsokat.
„Az ember mindig az okot vagy okokat keresi, de néha sajnos azok nem evidensek. Beszélhetünk edzőkről, játékosokról, tulajdonosról, közönségről, vagy a pálya minőségéről, de ha mindent figyelembe veszünk, és minden érvet elfogadunk, akkor sincsen magyarázat csapatunk ez évi szereplésére. Az eddigi sikertelenség lesújtó és nem csak az okokat, de a megoldásokat is keressük, hogy végre mindannyiunknak sikerélménye legyen.” (George Hemingway)
Az elmúlt bő egy hónapban a játékospiacon Európában nem volt túlságosan nagy mozgás, köszönhetően talán a gazdasági világválságnak is, ám ennek ellenére az angol csapatok januárban is mélyen a zsebükbe nyúltak és nem féltek kiadni egy-egy játékosért akár fontmilliókat is. A következő írásomban a szerintem legnagyobb téli fogásokat szeretném bemutatni.
A magyar labdarúgás, mint mindannyian tudjuk, olyan, amilyen, és ennek a közegnek tökéletes lenyomata a rákospalotai labdarúgócsapat. Noha a klub honi viszonylatban jól áll anyagilag, sok nézője nincsen, ráadásul a maroknyi szurkolótábor sem lehet elégedett: tavaly tavasszal a világítás hiánya (és az MLSZ türelmetlensége miatt) hazai meccseiket a fővárostól több mint kétszáz kilométerre kellett lejátszaniuk. Ősszel a kék-sárgák ugyan visszatérhettek otthonukba, ám ezúttal a játék nem ment a REAC-nak, így a fővárosiak az utolsó helyen, reménytelen helyzetből várhatják a folytatást.
Pár éve valószínűleg még nem kaptuk volna fel a fejünket annak a hírnek a hallatán, hogy Lisztes Krisztián lehetőséget kap Németországban, ám azóta sajnos a támadó középpályással nagyot fordult a világ és folyamatos sérülései miatt nem tudta megismételni korábbi teljesítményeit. Azonban most újra bizonyíthat a Bundesliga II-es Rostock együttesénél.
Mozgalmas éven vannak túl a magyar szurkolók. Az elmúlt tizenkét hónapban volt részünk meglepő, és sikeres eseményekben, de ezúttal sem maradhattak el a hazai labdarúgásra jellemző kudarcok, szomorú történések sem. A következő írásom feleleveníti az elmúlt esztendő talán legfontosabb pillanatait, amellyel minden olvasó számára boldog, sikeres új évet kívánok!
A mai profi labdarúgásban kezdenek kihalni azok a dolgok, amitől a szurkolók igazán magukévá tudnak érezni egy csapatot. Elvétve lehet olyan egyesületet találni, ahol sajátnevelésű játékosok alkotják a csapat gerincét. Hazai szinten ideig-óráig egybe lehet tartani egy sikeres csapatot, de hosszabb távon kiütéssel győznek az eurók és a menedzserek szép ígéretei. A Playstation korában már kevésbé vonzó program a gyerekeknek a labda kergetése a grundokon (ha léteznének egyáltalán még valahol). Pedig anno milyen sokan voltunk pár percre Maradonák, Van Bastenek vagy Détárik és rúgtunk győztes gólt a világbajnokságon 0-0-nál a kilencvenedik percben. Ki tudja már mi lett azóta az egykori alkalmi csapattársakból, ellenfelekből.
Az idei év eddigi két nagy csalódását az AS Roma és a Tottenham Hotspurs kelti eddig. Mindkét csapat bőven várakozáson alul teljesít eddig és jelen pillanatban közelebb állnak a kieséshez, mint a nemzetközi kupás helyekhez. Persze korai még nyolc-kilenc forduló után nagy konklúziókat levonni, de a Spurs már lépett: menesztették Juande Ramos vezetőedzőt. Habár a Farkasoknál még nem került szóba az edzőváltás, igyekezniük kell, mert a bajok már a pályán kívül is elérték a csapatot.
Nézzük a nyers tényeket: David Beckham januárban csatlakozik az AC Milan csapatához. Nem is lenne a dolognak komolyabb hírértéke, ha a történet főszereplője nem a Spiceboy lenne. De hát Beckham az Beckham, és ahol ő van ott csinnadratta, pompa és minden egyéb rongyrázás is van. Ezúttal az angyalok városa bizonyult Dávid Góliátjának, mert a kétlábonjáró reklámfelület jött, betekert pár szögletet, lőtt pár gólt, jó nagyot búvárkodott/bulvárkodott a népszerűségben, felmarkolta a nem kevés zöld hasút és köszönte szépen vette a kalapját.
Noha a cím első olvasásra kicsit ironikusnak tűnhet, ám az elmúlt két vb-selejtező tükrében teljesen reális, hiszen Torghelle két fontos és döntő gólt is szerzett, így jó döntésnek bizonyult Erwin Koemantól, hogy lehetőséget adott a korábban sokak által a válogatottba követelt csatárnak.
A mondás szerint minden jó csapatnak ez az alapja. Válogatott szinten korábban jellemző volt, hogy kapus poszton rendre el vagyunk látva minőségi játékosokkal. A kilencvenes években a teljesség igénye nélkül ilyen nevek közül mazsolázhatott az aktuális szövetségi kapitány, mint: Koszta, Petry, Hajdu, Brockhauser. Vagy a 96-os atlantai keret három kapusa: Szűcs Lajos, Vezér Ádám és Sáfár Szabolcs. Bicskei Bertalan irányításával 98-ban egy újjáalakuló válogatottban debütált egy szombathelyi fiú, aki aztán évekre magához ragadta a válogatott 1-es számú mezét. Az osztrákok elleni idegenbeli 3-2-es diadal egyik főszereplője a könnyeivel küszködött a meghatottságtól a győzelem után. Talán az ilyen emberi dolgai miatt zárta a szívébe pillanatok alatt egy ország. A különc, mackónadrágos kapus aztán hamar kinőtte Szombathelyt és hamarosan Berlinben találta magát, ahol a német utánpótlás válogatott kapusával kellett megküzdenie a csapatba kerülésért. Jelenleg a helyzet nagyban megváltozott. Válogatottunk Albánia és Málta ellen készülő bő keretébe négy kapus is bekerült: Bogdán Ádám, Fülöp Márton, Babos Gábor és Köteles László. A fiatal Bogdán ez idáig csupán azt utánpótláscsapatokban szerepelt, és angol klubjában sem igazán jutott szóhoz komolyabb tétre menő mérkőzéseken.
Az idei szezon kezdete előtt nagy volt a játékosmozgás a Fradinál. Több tapasztalt játékos is távozott, helyükre pedig elég sok külföldi játékos érkezett - főleg karibiak. Írásomban arra próbálok választ találni, hogy az új játékosoknak vajon mennyire sikerül majd megragadniuk az Üllői úton és valójában erősítést jelentenek-e hosszú távon a kilencedik kerületieknek.
Optimális esetben egy klub akkor erősíti meg keretét idegenlégióssal, ha a játékos jobb képességű, mint az azonos poszton szereplő honi focisták. Kevésbé ideális esetben, az addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér elve működik. Vagyis amelyik egyesület teheti, az kinyitja a bukszáját, és belenyúl.
Az idei magyar futballidényből eddig hét forduló, azaz durván a bajnokság negyede telt el. Messzemenő következtetéseket igazán még nem lehet levonni, de egy csapatról már kialakult egy általános kép a 2008/09-es nb1 mezőnyéből: a Siófok a legtöbbek szerint, a tavalyi Tatabányához hasonlóan gond nélkül kiesik az első osztályból.
Az Európa bajnokság után most klubszinten méri össze erejét a kontinens.A 32-es BL mezőnybe idén olyan korábban kevésbé ismert csapatok is bejutottak, mint a fehérorosz Bate Borisov és a ciprusi Anorthosis. Magyar csapat először és egyben utoljára a 95/96-os kiírásban vehetett részt a legnagyobbak csatájában.
A nyári holtszezon ezúttal sem telt eseménytelenül Európa legerősebb bajnokságaiban. Az öt topliga csapatai körülbelül 1 milliárd 750 millió eurót költöttek játékosok szerződtetésére – gondoljunk bele, ebből az összegből hány évig lehetne fenntartani a magyar labdarúgást. Bár lehetetlennek tűnik, de írásomban megpróbálom összegyűjteni a legígéretesebbnek tűnő igazolásokat egy csapatban. Nem rossz névsor, ilyen kerettel simán akár BL-t is lehetne nyerni...
Mérkőzés előtt magyar himnusz, a fanatikusoknál magyar zászlók, játék közben pedig az elengedhetetlen „Ria-Ria-Hungária” buzdítás általában nemzeti válogatottunk pályára lépésénél szokásos jelenség. Idén nyártól viszont a szlovák elsőosztályú csapatoknak és szurkolóinak is hozzá kell szokniuk ehhez a körítéshez, amit mi egyáltalán nem bánunk: a szinte teljesen magyarlakta város, Dunaszerdahely labdarúgócsapata ettől a nyártól a Corgon Ligában szerepel, ráadásul komoly távlati célokkal.
Miközben szerte a világon a sport szerelmeseit, így a futballrajongókat is az olimpia tartja lázban, nem állt meg az élet az európai labdarúgásban sem. Olyannyira, hogy a hét közepén bonyolították le az idei Bajnokok Ligája-sorozat harmadik selejtezőkörének első mérkőzéseit és ahogy ez már lenni szokott, néhány helyen igencsak borult a papírforma. Noha még hátra vannak a visszavágók és még bármi megtörténhet, írásomban mégis bemutatok két olyan meglepetéscsapatot, amelyek igen közel kerültek ahhoz, amely a magyar csapatoknak sajnos már tizenhárom éve csak álom: a BL csoportköréhez.
Már több, mint két éve már, hogy Magyarország legnagyobb múltú klubját, a Ferencvárost az MLSZ visszaminősítette a másodosztályba. Akkor talán a csapat legvérmesebb ellendrukkerei sem gondolhatták azt, hogy a gyors visszajutásban reménykedő népes Fradi-szurkolótábor számításai olyannyira nem jönnek be, hogy az új idényben már zsinórban a harmadik másodosztályú idényüknek vágnak neki Lipcseiék. Így hétfőtől a magyar szurkolók többsége az NB II Keleti csoportjának meccseire is újra szán majd némi időt, legyen szó fradistáról, vagy a zöldek esküdt ellenségéről. Ezen felbuzdulva írásom arra próbál fényt deríteni, hogy milyen eséllyel vág neki az FTC a 2008-09-es szezonnak.