Élményekben gazdag egy hónapon vagyunk túl. Ahogy lenni szokott egy ilyen nagy torna után, vannak pozitív ill. negatív hősei a sorozatnak. Írásomban megpróbálom összeállítani azt az álomtizenegyet, melynek tagjai az Európa-bajnokság során folyamatosan jó teljesítményt nyújtottak.
Kapusposzton Igor Akinfeev áll. Fiatal kora ellenére elképesztő magabiztossággal védte a szbornaja kapuját, így nevét megismerte az egész kontinens. Sokak a korábbi szovjet kitűnőséghez, Lev Jasinhoz hasonlították már, hiszen nem csak fantasztikus hárításaival, hanem a védelem szervezésével is kiemelkedett a mezőnyből. Ám sokaknak feltűnhet, hogy az Euro2008 egyik nagy felfedezettje nyolc gólt kapott öt meccsen, és ez bizony nem valami jó mutató, de aki látta az orosz válogatott összecsapásait tudhatja: legkevésbé sem rajta múlottak a gólok, így nem lenne meglepő, ha hamarosan valamelyik kontinentális nagycsapatnál tűnne fel.
A védelem jobb oldalán Hamit Altintop szerepel. A török válogatott kiválósága az egész Európa-bajnokság során kiváló teljesítménnyel rukkolt ki. Jobb oldali védő létére nagyon sokszor bekapcsolódott a támadásokba és a csehek elleni drámai csatában három gólpasszt is jegyzett. Elképesztő futómennyisége mellett a védelemben is jól teljesített, így megkérdőjelezhetetlen a helye a csapatban.
A védelem tengelyében Carles Puyol és Khalid Boulahrouz áll. Mindketten nagyon masszív és jó teljesítményt mutattak az elmúlt közel egy hónapban és gyakorlatilag hiba nélkül játszottak. Játékukkal azt hozták, amit elvártak tőlük: keményen és jól látták el a védelem közepén a feladatukat és emellett összefogták a védelem egészét. Míg Puyol Európa-bajnok lett, addig Boulahrouz emberi nagyságáról tett tanúbizonyságot azzal, hogy miután elvesztette kislányát, vállalta a játékot a negyeddöntőben az oroszok ellen.
A bal oldali védő helyén Jurij Zsirkov játszik, aki Akinfeevhez hasonlóan az orosz válogatott egyik legjobbja és a kontinensviadal egyik nagy felfedezettje volt. Ő is kiváló teljesítményt nyújtott az egész Európa-bajnokság során, talán csak az utolsó meccsen a spanyolok ellen esett vissza a teljesítménye. Mindamellett, hogy a védelemben is jól játszott, a támadásokat is nagyon sokszor sikerrel segítette.
A középpálya tengelyében a spanyol válogatott két kiválósága Marcos Senna és Xavi Hernandez kap helyet. Mindketten meghatározó szerepet játszottak a spanyol válogatott sikerében, hiszen míg Senna, az EB legjobb védekező középpályásaként óriási futómennyisége és fáradhatatlan robotolása mellett a védelmet is nagyon sokszor kisegítette, addig Xavi nagyon jól játszotta előre a labdákat, így teljesen megérdemelte a Barcelona középpályása az EB legjobb játékosának járó címet.
A csapat jobbszélsője David Silva. Fiatal kora ellenére nagyon éretten játszott és habár voltak gyöngébb pillanatai az Európa-bajnokságon (svédek ellen) az ő helye is biztos a csapatban. A spanyol támadások nagy részéből kivette a részét és veszélyes próbálkozásaival vétette észre magát. Gyors és agilis játékát sokszor tetszetős cselekkel is cifrázta, amivel még nagyobb zavart keltett az ellenfél védelmében.
A játékot középen Andrei Arshavin szervezné. Sokan kérdezték a svédek elleni meccs előtt, hogy ki Arshavin, hiszen az oroszok mint megváltót várták. Ám hamar kiderült, hogy a Zenit támadójában nem véletlenül bíztak. Hihetetlen játékot mutatott be mind a svédek, mind a hollandok ellen. Nem hiába épült rá szinte az összes orosz támadás, hiszen tökéletes átadásai mellett fantasztikus cseleket is bemutatott. Emellett egy egyedülálló rekordot is tart a játékmester azzal, hogy egymás után két meccsen is elnyerte a mérkőzés legjobbja címet.
Baloldalon Bastian Schweinsteiger jut szóhoz. Habár a csoportmeccsek során nem alkotott túl sokat és csak csereként jutott szóhoz, ám a kieséses szakaszra megkérdőjelezhetetlenné vált a helye a csapatban. A portugálok ellen egyértelműen ő volt a mérkőzés legjobbja, illetve a törökök ellen is góllal vette ki a részét a továbbjutásból. Podolskihoz hasonlóan ő is nagyon sokszor mozgott be középre, így néha sokkal nagyobb veszélyt jelentett az ellenfél kapujára, mint például Klose.
Az álomtizenegy egyetlen csatára David Villa. Négy góljával az Európa-bajnokság gólkirálya lett, emellett bebizonyította, hogy igazi klasszissá érett, hiszen elképesztő hatékonysággal használta ki az előtte kínálkozó helyzeteket. Habár a kieséses szakaszban már nem tudott maradandót alkotni, illetve a döntőt is ki kellett hagynia sérülése miatt, a fiatal csatár volt véleményem szerint az EB legjobb támadója.
Noha nem férnek bele az álomcsapat kezdő tizenegyébe, néhány játékost mégis igazságtalan volna kihagyni a csapatból az EB-n nyújtott teljesítménye miatt. A csapatom „cserekapusa” Gianluigi Buffon, aki nélkül az Európa-bajnokságon harmatos teljesítményt nyújtó olasz válogatott már a csoportkör végeztével utazhatott volna haza. A győztes spanyol válogatott védőjét, Sergio Ramost is érdemes e helyen említeni. Noha a csoportmérkőzéseken a Real Madrid bekkje gyengébben teljesített a vártnál, talán Aragonés kritikája hatására a kieséses szakaszra feljavult a játéka, így kiemelkedőt nyújtott. Wesley Sneijder rendkívül jó formában volt a kontinensviadalon, nem rajta múlott, hogy a kezdetben pazar játékot bemutató Hollandia már a nyolc között búcsúzott, ugyanez elmondható a portugáloknál szereplő Deco-ról is. A törökök irányítója, Arda Turan Arshavin mellett az EB másik felfedezettje, hiszen a török támadásokban kulcsszerepet vállalt, megoldásai igazi klasszisra vallottak. Nem csoda, ha Törökországban már Puskáshoz hasonlítják… Végezetül Lukas Podolskiról is essen néhány szó, akire ugyan Joachim Löw balszélsőként számított, mégis három gólt sikerült elérnie, igaz ebből kettőnek nem igazán örült, hiszen szülőhazája, Lengyelország ellen szerezte.