A mondás szerint minden jó csapatnak ez az alapja. Válogatott szinten korábban jellemző volt, hogy kapus poszton rendre el vagyunk látva minőségi játékosokkal. A kilencvenes években a teljesség igénye nélkül ilyen nevek közül mazsolázhatott az aktuális szövetségi kapitány, mint: Koszta, Petry, Hajdu, Brockhauser. Vagy a 96-os atlantai keret három kapusa: Szűcs Lajos, Vezér Ádám és Sáfár Szabolcs.
Bicskei Bertalan irányításával 98-ban egy újjáalakuló válogatottban debütált egy szombathelyi fiú, aki aztán évekre magához ragadta a válogatott 1-es számú mezét. Az osztrákok elleni idegenbeli 3-2-es diadal egyik főszereplője a könnyeivel küszködött a meghatottságtól a győzelem után. Talán az ilyen emberi dolgai miatt zárta a szívébe pillanatok alatt egy ország. A különc, mackónadrágos kapus aztán hamar kinőtte Szombathelyt és hamarosan Berlinben találta magát, ahol a német utánpótlás válogatott kapusával kellett megküzdenie a csapatba kerülésért.
Jelenleg a helyzet nagyban megváltozott. Válogatottunk Albánia és Málta ellen készülő bő keretébe négy kapus is bekerült: Bogdán Ádám, Fülöp Márton, Babos Gábor és Köteles László.
A fiatal Bogdán ez idáig csupán azt utánpótláscsapatokban szerepelt, és angol klubjában sem igazán jutott szóhoz komolyabb tétre menő mérkőzéseken. Fülöp Márton hasonló cipőben jár, rá, sem mint elsőszámú kapusra számítanak csapatában, mindezek ellenére élvezi Erwin Koeman bizalmát. Tegyük hozzá, címeres mezben nyújtott eddigi produkciója nem hagy kifogásolni való maga után.
 Babos Gábor ellenben alapember holland kenyéradójánál, rendszerint az ő nevével kezdődik a NEC gárdájának tizenegye. A holland sportsajtó is rendszerint elismerően ír a produkciójáról, meghatározó alakja a németalföldi pontvadászatnak.  A diósgyőri közönség kedvenc Köteles pedig, bár folyamatosan játékban van, mégiscsak hétről-hétre a honi küzdelmek iramához van szokva, ráadásul nem is olyan régen beleszaladt csapatával egy a győriektől kapott óriási pofonba. Ki gondolta volna pár éve még, hogy a válogatottban egyszer majd a kapus lesz a hiányposzt?
 A korábban említett bécsi hősnek, Király Gábornak sokszor csak a kispadon jut hely sokadik angliai klubjában.  Az atlantai trióval sem lehet már válogatott szinten számolni és a korábbi epizodisták, mint Vlaszák Géza, Rabóczki Balázs, Posza Zsolt sem feltétlenül ejtik ámulatba produkciójukkal a szövetségi kapitányt. Nem egyszerű a helyzet. A jövő vitathatatlanul a fiataloké, akik közül elég sokan kerültek ki már elég korán külföldre (Fülöp, Gulácsi, Somodi, Kemenes, Gróf, Bogdán). Viszont a rendszeres játéklehetőség hiánya miatt a külhoni próbálkozás vége sok esetben a hazaszerződés (Kemenes, Somodi).
Jelenleg tehát nem vagyunk elkényeztetve kapus felhozatalban, bár azzal minden honi fociszerető látatlanban kiegyezne, ha a jövőben az a probléma okozná a legnagyobb fejtörést a kapitánynak, hogy ki védjen címeres mezben, nem pedig az, hogy ki lője a gólokat.