Hat meccs, egy győzelem, három döntetlen, két vereség, nyolc rúgott és ugyanennyi kapott gól a mérlege a Ferencvárosnak a bajnokságban. Ez a teljesítmény pedig az előkelőnek cseppet sem nevezhető tizennegyedik helyre elegendő. Nem ilyen tervekkel vágtak neki a bajnokságnak az Üllői úton.
Amikor hosszas hercehurca után az angol Kevin McCabe tulajdonába került az egyesület, kezdetét vette egy szisztematikus rendrakás, amolyan precíz angol módra. Az, hogy az angol tudja, hogy mit csinál az már csak azért is biztos volt, mert jóformán annyi labdarúgó csapatnál van érdekeltsége, hogy kis túlzással saját bajnokságot indíthatna.
Szóval a helyzet több mint bíztató volt a zöld-fehér hívek számára. Már januárban repkedtek a nevek az Üllői úton, és a tavasztól nem csak a kötelező feljutást várták, hanem azon felül a jövő évi nb1-es csapat alapjainak letételét is.
Hazai húzónevek közül a legtöbbször Czvitkovics Péter, Leandro és Laczkó Zsolt nevét lehetett hallani külföldről pedig a harmincnégyszeres walesi válogatott Robbie Savage-ét. Nos ezek az erősítések elmaradtak, viszont a klubokat halmozó tulaj meglehetősen praktikus és egyben költségkímélő megoldást választott a csapat megerősítésére. A tulajdonában lévő egyesületek játékosait csereberélte házon belül. A hálózatba tartozik McCabe rajongva szeretett csapata, az a
ngol Sheffield United, az ausztrál Central Coast Mariners, a kínai Chengdu Blades, a belga White Star valamint a Ferencváros csapata. Ezen kívül együttműködési megállapodás van a brazil Sao Paulo csapatával, valamint lengyel és spanyol utánpótlás akadémiákkal is. A képlet tehát elméletben roppant egyszerű, Davison edző ( aki a hálózat sheffildi részéből került a zöld-fehérekhez ) elmondja az igényeit az angolok budapesti képviselőjének Terry Robinsonnak, ők pedig a hálózaton belül posztra keresnek egy megfelelő játékost akit aztán, ha minden érintett rábólint a dologra, akkor átirányítanak az Üllői útra. Amennyiben persze rábólintanak a dolgokra, és itt kezd majd a pofon egyszerűen hangzó cserekereskedelmes tranzakció bonyolódni. Azért, hogy a tavasz valóban az nb1-re való alapozásról szóljon, Bobby Davison neki is vágott Angliának, hogy megfelelő játékosokat szerezzen, igen ám de akkor jött a kijózanító pofon és a felismerés miszerint hiába talál ő megfelelő játékosokat, ha azoknak a játékosoknak sokkal inkább megfelel a Fradi helyett az angol alacsonyabb osztály. Érdekes Kevin McCabe hangzatos székfoglalójakor ilyen helyzetekre nem tett utalást, sokkal inkább beszélt tőkeinjekcióról, állandó bajnokok ligája szereplésről és csodálatos stadionról. Persze a drukkerek próbálták magukat nyugtatni azzal, hogy komolyabb neveket felesleges igazolni az nb2-es tavaszra, igazán nagyot majd nyáron fog robbantani a Ferencváros. Szóval Czvitkovics, Leandro, Laczkó és Savage nem az Üllői úton kezdte meg a tavaszt, viszont érkezett helyettük a Sheffield United három fiatal játékosa Samuel Wedgbury, Matthew Lowton és Jordan Robertson, a jamaikai Wolry Wolfe valamint a hálózatot kikerülve a hazai piacról a Pakson parkoló pályára kerülő korábbi ferencvárosi csatárt Márkus Tibort kérték kölcsön. A tavaszi szezont gond nélkül abszolválta a csapat, utcahossznyi előnnyel végeztek az első helyen, a nyári átigazolási időszak bőven izgalmasabbnak ígérkezett, mint a tavaszi szezon. Terry Robinson részéről némiképp ellentmondásos nyilatkozatok láttak napvilágot, ígérte egyszer 4-5 meghatározó játékos érkezését, akik elmondása szerint azt a szintet fogják képviselni, mint Ferenczi István. Viszont utalást tett arra is, hogy hiába lett pénz, ők azt nem fogják szórni, ha irreális összegeket kérnek játékosukért a honi klubok, akkor ők nem fogják erőltetni magyar játékosok igazolását inkább megoldják az erősítést a hálózatból. Világos és egyenes beszéd ez, senki sem szereti, ha rajta akarnak meggazdagodni, persze azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az eredmények érdekében néha ki kell nyitni a pénztárcát.
Közben elindult az átigazolási időszak, és ahogy teltek-múltak a napok, a mindig jól értesült drukkerek úgy húzták ki listájukról a neveket, akiket korábban holtbiztos információként kaptak bennfentes, klub közeli ismerőstől.
A csapat készült a minden igénynek megfelelő sheffieldi edzőtáborra, ahol az ígéreteknek megfelelően csatlakoznak a már korábban beharangozott új játékosok, akik komoly erősítést fognak jelenteni. Az utazó keret a tavalyihoz képest meg lett ritkítva, látni lehetett egy tudatos „selejtezést”, aminek áldozata lett a korábban a hálózat kötelékéből érkező elefántcsontparti trió valamint a trinidadi kapus is. Angliában aztán a várva várt bombaerősítések helyett próbajátékosokkal egészült ki a keret. Persze aztán ki tudja, elképzelhető, hogy a 4-5 Ferenczi szintű játékos emlegetésekor rájuk gondolt Robinson úr, ez esetben viszont érthetetlen a próbajáték szükségessége. Felesleges persze csűrni-csavarni a szót, a próbajátékosok kivétel nélkül meggyőzték teljesítményükkel a Ferencváros edzőjét. Így lett a két spanyol Joaquin Pastor Martinez és Carlos Acántara, az Angliában nevelkedő pakisztáni válogatott középpályás Adnan Ahmed, a fiatal angol védő Cory Sinnott az FTC játékosa. Első hallásra nem egy félelmetes névsor, persze a lehetőség adva van számukra, hogy az őszi szezon során látványos játékkal tegyék le a névjegyüket. 
Mindeközben a zöld-fehérek a honi mezőnyből is próbáltak erősíteni, eredménytelen tárgyalások zajlottak a Fehérvár csapatával Sitku Illés megszerzése érdekében. Valamint a kaposvári Nemanja Nikolic átigazolása is kudarcba fulladt. A szezon kezdet előtt pár nappal aztán sikerült tovább erősíteni a csapatot, Rósa Dénes és a szerb csatár Bojan Mamic is elkötelezte magát a kilencedik kerületieknek.
Látványos kezdés után mélyrepüléssel folytatta szereplését a Ferencváros a bajnokságban, a gyenge, ötlettelen játék hatalmas védelmi legfőképpen kapus hibákkal párosult. A korábban eredményes támadójáték is kimerült a céltalan előreívelgetésben. Ez intő jel volt a vezetőség felé, hogy az augusztus 31-ig tartó átigazolási szezon végéig mindenképpen erősítse meg a keretét. A hálózat persze kegyes volt, így Sheffieldből Budapestre került a máltai válogatott kapusa Justin Haber, aki alapembere hazája nemzeti tizenegyének. Málta eredményességét ismerve, ha másban nem abban biztosan hatalmas gyakorlata van, hogy miként szedje ki a labdát a hálóból.
Az átigazolási időszak utolsó napján még két hazai játékos kölcsönvételével próbálta megerősíteni keretét a Ferencváros. A Győr csapatával úgy tűnt sikerült mindenben megállapodnia az utánpótlás válogatott Völgyi Dániel megszerzéséről, ám az utolsó pillanatban a győriek meggondolták magukat.
A másik kiszemel az MTK középpályása Bori Gábor volt, akinek leigazolása elég pikáns lett volna annak tudatában, hogy tavasszal az Újpest játékosa volt, valamint egy videofelvételen lángoló Ferencváros sállal volt látható az interneten.
Végül ez az üzlet sem köttetett meg, soknak bizonyult az MTK által egy éves kölcsönadásért kért 5 millió forint.
Érdekes dolog ez a hálózat, mert azok a játékosok akik jönnének csak kis százalékban jelentenek erősítést, akik pedig erősítést jelentenének azok inkább játszanak alacsonyabb osztályban komolyabb fizetésért. A befektető ált
al felvázolt tervek több mint szépek a Ferencvárosnál, elméletben az anyagiak is rendben vannak, legalábbis a magyar élvonal csapataihoz képest mindenképpen.
A Pécs megszerezte a Győr csapatától Stark Pétert, a DVSC ingyen leigazolta Bodnár Lászlót és Szélesi Zoltán valamint megvette Laczkó Zsoltot, Luis Ramost és kölcsönvette Feczesin Róbertet. A ZTE ingyen szerződtette Dorde Kambert a Nyíregyháza pedig a Homma Kazuo,Igor Bogdanovic, Böőr Zoltán trióval erősítette meg keretét. Talán McCabe úrnak sem ártana elgondolkodnia azon, hogy hiába van tele a kassza, ha valóban eredményeket akar, akkor azt bizony néha ki is kell nyitni, és ki kell venni belőle. Más tulajdonos is megtette ezt korábban, rúgták már a labdát a magyar bajnokság pályáin olyan játékosok akik nem kevés pénzbe kerültek, de a remélt eredmény érdekében áldoztak rájuk. Ilyen volt Sopronban a háromszoros UEFA kupa győztes, kétszeres olasz válogatott játékos Luigi Sartor és a Lazio és a Bologna korábbi sztárja a huszonnyolcszoros válogatott Giuseppe Signori. Említett játékosok ugyan nem váltották meg a világot Magyarországon, viszont ittlétük mégis a tulajdonos szándékainak komolyságáról árulkodtak. Talán több eredményre vezetne ha a hálózat helyett a szomszéd országok bajnokságaiban is körülnézne Davison, Robinson és a többi illetékes, hátha bekerülne pár név a noteszába. Talán egy új Penksa, Jovic, Kuznecov, Miriuta, Vukmir, Kapic, Milovanovic, Kuntic vagy Kopunovic neve. Talán felváltaná a céltalan ívelgetéseket a látványos rövidpasszos sok kényszerítős játék. Persze, ahogy a mondás is tartja, mindig az fizet, aki kikéri az italt. Most Kevin McCabe kérte ki. Azt pedig majd az idő eldönti, hogy néhány kör után angolosan távozik, vagy megrészegül a sikerektől.
