Húsz év irgalmatlanul hosszú idő tud lenni, pláne a profi labdarúgás világában. A mindennapi edzések, a „medve puszik”, csontzenék, a végeláthatatlannak tűnő erdei futások, sprintek mind-mind olyan élmények, amiket a szervezet elraktároz magának, aztán később visszaköszönnek. Idővel már nem lesznek olyan lendületesek a futások, nem regenerálódik olyan gyorsan a szervezet. Az idő vasfoga pedig egy kiadós harapás után kimondatja a játékossal az olykor nagyon nehezen megszülető mondatot: „befejezem”.Utolsó profi szezonjára készül a Manchester United hórihorgas hálóőre Edwin van der Sar is.

Posztján szereplő hasonlókorú kollégáival ellentétben neki a kispadozás helyett továbbra is a reflektorfény jut. Mégpedig egy olyan vakítóan dicsőséges fény, ami csak a legnagyobbaknak jár meg. Neki pedig megjár, és akármennyire is vakító volt az a fény a húsz profi év alatt, a Flappie becenévre hallgató holland óriás a zöld gyepen hatalmasakat repkedett, de a civil életben mindig két lábbal a földön tudott maradni. Pályafutását nem kísérték botrányok, nem csámcsogott a sajtó a magánéleti zűrjein, karrierjét tisztelet és megbecsülés övezte.
Az 1970 október 19-én született kapus az Amszterdam melletti Voorhoutban, a helyi amatőrcsapatában, a Foreholtéban kezdte el a labdarúgást. A következő csapata a Noorwijk gárdája lett. Pályafutása szempontjából jelentős mérföldkőnek számít akkori edzőjének személye, aki egyrészt hamar felfedezte a benne rejlő lehetőségeket, másrészt pedig jó barátja volt annak a Louis van Gaalnak, aki akkoriban az Ajax utánpótlásánál tevékenykedett.
Miután van Gaal megnézte élesben is, hogy mire képes a kapus, azonnal intézkedett a szerződtetéséről. Az akkor húsz éves Edwin pedig boldogan írta alá élete első profi szerződését, persze akkor még ő sem gondolta, hogy ezzel húsz évre szóló bérletet vált a labdarúgás legnagyobb alakjai közé. Az első profi szezon a tanulás jegyében telt, akkori vetélytársa, a csapat elsőszámú kapusa Stanley Menzo volt. Kilenc fordulóval a szezonzárás előtt a színes bőrű kapus megsérült, így aztán a  Sparta Rotterdam csapata ellen megadatott a debütálás lehetősége Van der Sar előtt. Ő pedig élt is az adódó lehetőséggel, magabiztos kifutásokkal, profi teljesítménnyel vétette észre magát. A Sparta elleni meccset kapott gól nélkül hozta le, és a szezonból hátralévő további nyolc meccsen is csak kétszer tudták mattolni az ellenfél játékosai. Az igazi kiugrás aztán a 93-94-es bajnokságban jött el Van der Sar számára, az Ajax megnyerte a bajnokságot, ő pedig folyamatos remekléseinek köszönhetően kiérdemelte a szezon legjobb kapusa címet. Öt sikerekben meglehetősen dúskáló szezon következett Edwin és az Ajax számára. Ezekben az években holland és nemzetközi szinten is megnyertek mindent amit csak lehetett, gyakorlatilag ronggyá verték egész Európát. Három bajnoki címet és két kupagyőzelmet ünnepelhetett hazai porondon, de a nemzetközi sikerek apropójából is sűrűn pukkantak a pezsgősüvegek, hiszen 95-ös bajnokok ligája győzelem mellett UEFA szuperkupát (92-ben UEFA kupát) és Interkontinentális kupát is megnyerték. A csúcsok csúcsára érő Ajax szinte átjátszhatatlan védelmét ebben az időszakban többek közt olyan klasszisok alkották, mint Blind, Frank de Boer, Bogarde, Reiziger, Silooy vagy éppen a 94-es brazil világbajnok Marcio Santos.
A sikerek természetesen a regnáló szövetségi kapitányok figyelmét sem kerülték el, bár a 94-es amerikai világbajnokságon már válogatott kerettag volt, a debütálás mégis váratott magára egészen 1995 júniusáig. Fehéroroszország ellen húzhatta magára először az Oranje mezét, amit aztán onnantól bérbe is vett jó darabig. Az Írország elleni pótselejtezőn kivívott angliai EB szereplés volt az első aktív komolyabb megméretése a válogatottban. Csoport másodikként jutottak a negyeddöntőbe, ahol aztán a Zidane vezette gallok 120 percen keresztül képtelenek voltak megadásra kényszeríteni a holland portást. Ezután viszont következett a büntetőpárbaj, ez pedig az a fekete leves amiből Van der Sar pályafutása során elég sokszor kényszerült repetázni. A franciák 5-4-re diadalmaskodtak a németalföldiek ellen.
Két évvel később a franciaországi VB-n már átalakított védelemmel, érkeztek. A kapuból továbbra is Van der Sar irányított de védelem korábbi vezére Danny Blind helyét Jaap Stam vette át. A csapat összességében jól szerepelt, de néhány fals hang is belecsúszott a játékukba, ami miatt a negyedik helynél tovább nem juthattak. Az 1999-es év mérföldkő lett Van der Sar életében, miután a korábbi csodacsapatnak titulált Ajaxot elemeire szedték szét a managerek, és hiába árasztotta az utánpótlás akadémia a tehetségeket, a korábbi sikereket már nem tudták megismételni, így a kapus utolsó mohikánként távozott a csapattól. Ajánlatokból nem volt hiány, volt azonban a kérők között egy olyan csapat, amelynek az ajánlatára egyszerűen nem lehetett nemet mondani. Ez a csapat pedig nem volt más mint az a Juventus, amelyik ellen az 1996-os BL döntőjét vívta az akkor megállíthatatlannak tűnő címvédővel, és 1-1-es döntetlen után tizenegyesekkel legyőzte a holland klubot. Az Ajax közel tízmillió dollárral lett gazdagabb, Van der Sar pedig belekezdhetett légiós karrierjébe. A torinói kaland csupán kétévesre húzódott, az első szezonban még stabilan teljesített, viszont a második évben csak kereste régi önmagát elég sok elkerülhető gólt varrtak a nyakába. A Juventus vezetősége meg is tette a kellő lépéseket és leigazolta Gianluigi Buffont. A holland óriásnak nem maradt más választása, a távozás mellett döntött. Sokak meglepetésére a következő állomás nem az akkoriban hollandokkal telitűzdelt Barcelona lett, hanem Fulham lett. Az angolokat nem riasztotta el a bakikkal tarkított olasz idény, sokkal inkább azt a kapust látták benne, aki a 2000-es EB-n parádézott az Oranje kapujában. A belgákkal társrendezésben lebonyolított kontinensviadal egyik legnagyobb favoritjának számított a narancssárga gárda. A nyitómeccsen ugyan csak kínkeservesen egy a nyolcvankilencedik percben igencsak kétesélyes szituációban befújt tizenegyesnek köszönhetően győztek, de a csoport többi meccsén látványos játékkal meneteltek tovább. A negyeddöntőben Jugoszláviát úgy verték tönkre 6-1 arányban, hogy azt még Csank János is megirigyelte volna. Kluivert elöl tarthatatlan volt, Van der Sar pedig mindent kivédett, a kapu őrangyala volt, ezért is kapta meg a holland sajtótól az Edwin angyal becenevet. Az Amszterdamban megrendezett elődöntőben Olaszország válogatottja volt az ellenfél, akik a harmincnegyedik percben már meg is fogyatkoztak, Merk játékvezető ugyanis kiállította Zambrottát. Az 55000 néző űzte-hajtotta előre a hollandokat, akik aztán kétszer is tizenegyeshez jutottak, de Frank de Boer és Kluivert is rontott. A forgatókönyv innentől a szokásos úton folytatódott, sem a rendes játékidőben, sem pedig a hosszabbításban nem esett gól, így hát következhettek a büntetőrúgások, Hollandia pedig 3-1 arányban alulmaradt.
Edwin angyal négy évet repkedett Fulhamban a kapufák között és 127 meccsen nézett farkasszemet az angol bajnokság legjobb támadóival. Ezen időszak legjelentősebb sikere a 2002-es Intertotó kupa elhódítása volt. Abban az évben sokkal több öröm nem is jutott Van der Sar számára, hiszen a világbajnokságot is csak a tv-ből nézhette, mivel Hollandiának nem sikerült kijutnia. A 2004-es portugáliai EB-nek viszont újra aktív részese volt, a nyögvenyelős csoportmeccsek után a negyeddöntőben valami olyan érzés adatott meg a portás számára, ami korábban nem sokszor: 120 perc gólnélküli küzdelem után győztesen került ki a tizenegyes párbajból. Az öröm nem tartott sokáig, ugyanis az elődöntőben 2-1 arányban elvéreztek a házigazdák ellen.
A 2005-ös szezont már Manchester United játékosként kezdhette meg, ez az igazolás mind két fél számára nagyon jó üzletnek bizonyult. Sir Alex már 99-ben meg akarta szerezni, Van der Sart, hiszen benne látta az akkor a klubtól elköszönő Peter Schmeichel utódját, az azóta lehetőséget kapó kapusoknak pedig nem sikerült meggyőzniük a skót managert. Az őrangyal is jól járt hiszen tökéletes porondot kapott arra, hogy újra megmutassa klasszisát. Meg is mutatta, méghozzá nem is akárhogy, kiváló teljesítményt nyújtott a MU-ban, bár csapat szinten egyelőre be kellett érniük a Liga kupa győzelemmel. Válogatott szinten a 2006-os évben sem sikerült megváltania a világot, a németországi világbajnokságon. A csoportkörben Szerbia és Elefántcsontpart válogatottjánál egy góllal jobbnak bizonyultak, Argentína nemzeti tizenegye ellen is csak egy gólnélküli döntetlenre futotta. Az egyenes kieséses szakaszban Portugália Maniche góljával kiejtette a hollandokat.

A következő két szezon klubszinten viszont alaposan kárpótolta a hálóőrt. Végérvényesen beigazolódott, hogy a lehető legjobb döntés volt a fulhami állóvíz helyett elfogadnia a manchesteriek invitálását. A 2007-ben bajnoki cím és FA kupa győzelem lett a jó teljesítmény eredménye. A bajnoki aranyhoz két fontos dolog is kellett, egyszer, hogy a Chelsea ne bírjon az Arsenallal, egyszer pedig az, hogy Van der Sar hárítsa a City ellen Vassel büntetőjét.
Mind a kettő sikerült, így aztán kezdődhetett a fieszta. 2008 még ha lehet az előző évnél is sikeresebb lett: bajnoki címvédés, FA kupa győzelem, világkupa, bajnokok ligája elsőség.
A Manchester United szinte mindent megnyert abban az évben, amit csak lehetett, korábban csak az Ajaxnak sikerült ilyen kiemelkedő szezont produkálnia, annak a csapatnak is volt egy magas holland kapusa. A fárasztó ám eredményes szezon után még váratott magára egy fontos feladat, eredményesen szerepelni az osztrák-svájci közös rendezésű Európa bajnokságon. Hollandia egy rendkívül erős csoportba került, az ellenfelei Olaszország, Románia és Franciaország voltak. A Marco van Basten irányította Oranje a nyitómeccsen 3-0 arányban igázta le Olaszországot, akik egy Pirlo szabadrúgáson kívül nem sok mindent tudtak felmutatni ezen a meccsen. A franciák szintén nem mutattak komoly ellenállást, a hollnadok lehengerlő játékkal 4-1-re verték el őket. A harmadik csoportmeccsen egy tartalékos oranje lépett pályára a románok ellen, (többek közt Van der Sar is pihent) de így is két góllal jobbnak bizonyultak. A negyeddöntőben Oroszország válogatottja volt az ellenfél, a rendes játékidőben 1-1 lett az eredmény, a hosszabbításban viszont az oroszok Arsavin játékának köszönhetően még kétszer eredményesek voltak. Van der Sar a meccs után bejelentette, hogy tizenhárom év szolgálat után 130 meccsel a háta mögött visszavonul a nemzeti csapattól.
A következő szezonban már csak a klubfutballra kellett koncentrálnia a 2008-as év harmadik legjobb európai kapusának választott hollandnak. A szezonban öldöklő harcot vívtak a Chelsea és a Liverpool csapatával, de a végén 4 pont előnnyel sikerült megvédeniük bajnoki címüket.
Hogy a következő szezonban is sikerül leráznia a vörös ördögöknek az üldöző Chelsea, Liverpool kettőst, és hogy lesznek e hasonló nemzetközi bravúrok, mint az AS Roma 7-1 arányú elpáholása, az még a jövő zenéje. Az viszont biztos, hogy ez lesz Edwin Van der Sar utolsó szezonja a profik között, és profi mentalitását ismerve, nem is lehet más a célja, mint egy eredményekben gazdag záró szezon. Veel succes Edwin!