A mai profi labdarúgásban kezdenek kihalni azok a dolgok, amitől a szurkolók igazán magukévá tudnak érezni egy csapatot. Elvétve lehet olyan egyesületet találni, ahol sajátnevelésű játékosok alkotják a csapat gerincét. Hazai szinten ideig-óráig egybe lehet tartani egy sikeres csapatot, de hosszabb távon kiütéssel győznek az eurók és a menedzserek szép ígéretei.
A Playstation korában már kevésbé vonzó program a gyerekeknek a labda kergetése a grundokon (ha léteznének egyáltalán még valahol). Pedig anno milyen sokan voltunk pár percre Maradonák, Van Bastenek vagy Détárik és rúgtunk győztes gólt a világbajnokságon 0-0-nál a kilencvenedik percben. Ki tudja már mi lett azóta az egykori alkalmi csapattársakból, ellenfelekből.
Van aki azóta már a gyerekét viszi a grundra focizni, van aki már csak tévén nézi a focit, van aki teljesen megcsömörlött a labdarúgástól, és talán van olyan is aki, mint annak idején a grundon képzeletben, most „élesben” szerepel hazája színeiben a labdarúgó világbajnokságon.December elején hatodik alkalommal került megrendezésre a hajléktalan hajléktalan- világbajnokság.
A rendezvényen azok a sportolók vehetnek részt, akik legalább két éve nem rendelkeznek érvényes, állandó lakóhellyel és akik valamely szenvedélybetegség rabjai.
A magyar hajléktalan válogatott tagjai már egy éve készültek a megmérettetésre.
A csapat gerincét az Oltalom Karitatív Egyesület Dankó utcai hajléktalanszállójának lakói adják, de voltak akik az edzéseket illetve plakátokat látván kaptak kedvet csatlakozni hozzájuk. Mára már legalább ötvenen vannak, akik rendszeresen látogatják az edzéseket.
Plakát, hirdetés, felhívás focira. Itt egy pillanatra érdemes megállni. 1899 november 22-én egy Hans Gamper nevű, Barcelonában dolgozó svájci bankár adott fel egy hirdetést egy sportnapilap hasábjain, melyben unaloműzés céljából, szórakozás gyanánt labdarúgásra keresett társaságot.
Egy héttel később hivatalosan megalakult az FC Barcelona, a történet további része már mindenki számára ismerős.
Az Oltalom Karitatív Egyesület és Wesley János Lelkészképző Főiskola dolgozói által 2005-ben alapított egyesület első komolyabb erőpróbájára 2006-ban került sor, a dél-afrikai világversenyen A magyar hajléktalan válogatott első komoly erőfelmérése 2006-ban . A 2008 decemberében megrendezett ausztrál viadalra már rutinosnak számító csapatként utazhattak hazánk fiai.
A nyitómeccsen ugyan beleszaladtak egy kiadós pofonba (mennyi jóval keményebb pofont kaptak már az élettől) de összességében szépen helytálltak és dicsőséget hoztak hazánknak.
Ebben a pár napban nem számítottak a gondok, sorstársakból csapattársak lettek és egy-egy szép csel vagy gól után talán úgy tudtak örülni, mint anno a grundon.
Társadalmunkat jellemzi, hogy a rendezvényről szóló hírek kommentjei nagyszázalékban cinikus, helyenként otromba, humorosnak vélt megjegyzések voltak. Nem ezt érdemelnék.
Ezek a fiúk megmutatták, hogy milyen egy sztárallűröktől mentes, egymásért küzdő szerethető csapat.
Szép volt fiúk! Csak így tovább!
