Mozgalmas éven vannak túl a magyar szurkolók. Az elmúlt tizenkét hónapban volt részünk meglepő, és sikeres eseményekben, de ezúttal sem maradhattak el a hazai labdarúgásra jellemző kudarcok, szomorú történések sem. A következő írásom feleleveníti az elmúlt esztendő talán legfontosabb pillanatait, amellyel minden olvasó számára boldog, sikeres új évet kívánok!
A legjobb csapat:
Ezt a kategóriát egy képzeletbeli táblázat alapján osztottam ki, amely azt mutatja meg, melyik csapat szerezte a legtöbb pontot a 2008-as évben (a versenyben csak az a tizennégy csapat szerepel, amelyik mind a két félévben az elsőosztályban szerepelt). Ez alapján toronymagasan, 68 ponttal nyert a Debrecen. A hajdúságiak, nemcsak az őszi szezont nyerték meg, hanem a tavaszi szezonban is a legjobbnak bizonyultak, igaz utóbbi nem volt elég a bajnoki címhez. A piros-fehérek tizenkét ponttal szereztek többet a második helyezett újpestieknél, valamint tizenhármat vertek rá az év egyik meglepetésére, a Vasasra, valamint a Fehérvárra. Érdekesség, hogy a kiváló tavasz után sovány őszt produkáló MTK és Győr holtversenyben a két piros-kék alakulat mögött végzett közvetlenül, ami azt mutatja, hogy volt azért csapat, amelynek szurkolói egész évben elégedetlenek lehettek…
(2).jpg)
A legrosszabb csapat:
A táblázatom alapján ezt a címet a Siófok érdemelte ki. Az elmúlt év harminc fordulójában mindössze 20 pontot gyűjtöttek össze a Balaton-partiak, így a meccsek mindössze 22%-án voltak eredményesek. Érdekesség, hogy a gyenge teljesítmény ellenére csak egyszer volt edzőváltás a csapatnál: nyáron Aldo Dolcetti önkéntes távozása után Détári Lajos vette át az irányítást, ám ő sem járt sikerrel, így az újévben új tréner felügyeli majd a szakmai munkát (Aczél Zoltán). A kék-sárgák mellett pocsék évet zárt a REAC is, ők mindössze négy ponttal szereztek többet a siófokiaknál, ráadásul tavasszal nem játszhattak otthonukban a palotai szurkolók nagy bánatára a világítás hiánya miatt.
A legnagyobb meglepetés:
Az elsőosztály őszi újoncai, a Kecskemét és a Haladás véleményem szerint az év legkellemesebb meglepetései. Tavasszal az nb2-ben mindkét csapat ellentmondást nem tűrő magabiztossággal utasította maga mögé az ellenfeleket, a kecskemétieknek ráadásul összejött az a bravúr is, hogy a bajnokságban az összes pontot megszerezték a Ferencváros elleni meccseken. Ősszel sem esett vissza a teljesítménye a két feljutónak, Tomiszlav Szivics és Csertői Aurél alakulatai számos skalpot gyűjtöttek be 2008 őszén és a mezőny első felében várhatják az újévet. Ráadásul mindkét klub szurkolótábora kitett magáért mind létszámban, mind hangulatban az elmúlt évben, elviselhetőbbé téve a magyar bajnokikat.
A legnagyobb csalódás:
Erre a kevésbé megtisztelő címre ezúttal is volt honnan válogatni. Közülük is kiemelkedik a Honvéd mélyrepülése. A piros-feketék komoly reményekkel vágtak neki az esztendőnek, hiszen második helyen álltak, azonban azt legrosszabb álmaikban sem gondolták volna, hogy ilyen csúfos szereplés lesz a vége. A tavaszi szezonban szerzett pontok alapján a gárda mindössze a 13. helyen végzett, emellett a kupadöntőben megalázó, 7-0-ás vereséget szenvedtek a Debrecen ellen. A siralmas eredmények hatására a nézőszám erősen megcsappant a Bozsik-stadionban, ráadásul tovább folytatódott az ultrák és a klubvezetés közötti háború is, így elég „családias” hangulatú meccseken kellett bizonyítaniuk a kispesti játékosoknak. Szépségtapaszként nyáron a XIX. kerületiek ismét becsülettel helytálltak a nemzetközi porondon, alig lemaradva az UEFA-kupáról. Muszáj megemlíteni még a Honvéd mellett a másodosztályból feljutni képtelen Fradit és Pápát is, utóbbiak ráadásul az ősz után most sem állnak túl fényesen.
A legjobb játékos:
Az év játékosa címre több jelöltem is akadt, hiszen a győri Bajzát Péternek és Böőr Zoltánnak is remekül sikerült a 2008-as esztendő, ám mégsem őket, hanem a Zete csatárát, Waltner Róbertet választottam. A támadó tavasszal tért vissza Zalaegerszegre és félév alatt 18 góllal gólkirály lett. Ősszel az új edzőnél, Supka Attilánál kegyvesztett lett, így eleinte a második csapatban növelte góljainak számát, ám nélküle nem igazán ment a kék-fehéreknek. Októberben Csank János lett a gárda vezetőedzője, aki visszatette a csapatba a gólgyárost, Waltner pedig élt a lehetőséggel és nyolc góljával ismét a góllövőlista élmezőnyében található. Nagy megkönnyebbülést jelenthet a zalai szurkolóknak, hogy csatártársával, Roguy Meyével ellentétben Waltner marad a ZTE-nél, amely garancia lehet a sikeres folytatásra.
A legjobb meccs:
Habár a magyar futball színvonalával mindenki tisztában van, idén is akadt jó néhány olyan mérkőzés, ami mind iramában, mind hangulatában felvette a versenyt akár egy átlagos nyugat-európai bajnokival is. Ilyen volt az Újpest-Kecskemét is, ahol fordulatos csatában 4-3-ra nyertek a budapesti lila-fehérek, ráadásul a publikum nem egy szépségdíjas gólt is láthatott. Hasonlóan élvezetes találkozó volt a Fradi-Haladás kupameccs, vagy a márciusi ZTE-Újpest, ahol a játékosok mellett a szurkolók is kitettek magukért, tavaszról pedig érdemes még megemlíteni a nyolc gólt hozó Újpest-REAC találkozót (4-4). Emellett Diósgyőrben is láthatott kilenc gólt bajnoki meccsen a szurkolótábor (DVTK-Vasas 4-5), de az abszolút csúcs ilyen téren Sopronban történt, ahol a Rákospalota 5-5-ös döntetlent játszott a diósgyőriekkel, lehet, hogy jó néhány játékos pénztárcájának nagy örömére. Az év meccsének azonban a novemberben lejátszott nyugati rangadót, a Zete-Halit választottam. A mérkőzést tízezren látták a helyszínen, a jó hangulat pedig átragadt a játékosokra is, akik pörgős, élvezetes derbit játszottak. A ZTE hamar két gólos előnyt szerzett, amit a második félidőben a szombathelyiek hamar ledolgoztak, ám örömük nem tartott a végéig, hiszen a lefújás után nem sokkal Tóth Zoltán megszerezte a kék-fehéreknek a győzelmet jelentő találatot.
A legnagyobb botrány:
A 2008-as év elhozta a magyar csapatok „keménymagjai” közötti összefogást, ami a november elsején lejátszott Dunaszerdahely-Slovan meccsen történtek váltottak ki. A szlovák bajnokság rangadóján telt ház fogadta a csapatokat, Magyarországról is közel ezren érkeztek a Felvidékre megtekinteni a mérkőzést, amelyet azonban kis híján szó szerint „halottak napjává” változtatott a szlovák kommandósok brutális fellépése. A találkozó a tizedik percben félbeszakadt, amikor minden előzmény nélkül elözönlötték a rendőrök a magyar szektort, rengeteg sérültet maguk után hagyva, köztük van olyan, aki maradandó sérüléseket szenvedett. Északi szomszédainknál mi sem változott az 1992-es Slovan-Fradi meccs óta: a szlovák hatóságok ezúttal sem tudtak bizonyítékot felmutatni a kegyetlen támadásuk miértjére...
A legnagyobb ígéret:
Hosszú huzavona után 2008 elején végre talált magának befektetőt Magyarország legnépszerűbb klubja, a Fradi. Az angol Kevin McCabe kifizette a klub tartozásait és ígéretet tettek egy korszerű stadion megépítésére, valamint egy ütőképes keret felépítésére, amellyel négy-öt éven belül akár a BL csoportkört is megcélozhatja az együttes. Utóbbi ígéretet azonban rendszeresen az ellendrukkerek említik: noha eleinte nagy nevekről is volt szó, köztük Geoff Horsfield-ról, Ugo Ehigou-ról, azonban eddig jobbára gyenge képességű afrikai, illetve karibi légiósok érkeztek, akikkel rögössé válhat a zöld-fehérek útja a felemelkedéshez. Az Üllői úton azonban nem ez okozta a legnagyobb csalódást, hanem az, hogy a csapatnak tavasszal nem sikerült kiharcolnia a feljutást, így már harmadik évét tölti az NB II keleti csoportjában gyakran falusi csapatokkal harcolva.
A legviccesebb beszólások:
„Ilyen gyenge játékvezetést még pályafutásom során nem tapasztaltam. Olyan érzésem volt, mintha tangabugyiban vezette volna a mérkőzést. De a mai világban a tangabugyit hordó férfiak élveznek előnyt." (Tóth László, a másodosztályú Bőcs vezetőedzője csapatának Szolnok elleni veresége után)
„Dolgozunk tovább.” (Détári Lajos gyakran ismételte ezt a mondatot az ősz folyamán, általában a vereségek után, amiből elég sokszor kijutott csapatának. Pedig a nyári holtszezonban még bátran kritizálta a Fradinál dolgozó angol erőnléti edzőt, Mark Pease-ot, hogy módszerei tönkreteszik a zöld-fehérek játékosait. Ehhez képest a siófokiak sok ízben kaptak gólokat az utolsó percekben...)
„Megmondom őszintén, egy ideje cserélni se tudok rendesen. Mindenféle adminisztrációs szempontok döntenek, nem mindig azt hozom le, akit kellene, vagy nem mindig azt küldhetem pályára, akit szeretnék. Annyi mindennek meg kell felelni, hiszen mondjuk két fiatalnak mindig kötelező a pályán lennie, de azt is kell néznem, hogy hány EU-n kívüli játékos van éppen a pályán, meg ilyenek. Segítőm, Csató Sanyi már olyan, mint egy titkárnő mellettem, a meccsek alatt azt írogatja papírra, kit lehet még cserélni, meg kit nem, mire kell még odafigyelni a hajrában." (Csank János arról, hogy manapság milyen nehéz is az edző munkája)
A legviccesebb történet:
Hemingway úrnak üzenjük, hogy kicsit elavult a biztonsági szolgálat Kispesten...
