Pár éve valószínűleg még nem kaptuk volna fel a fejünket annak a hírnek a hallatán, hogy Lisztes Krisztián lehetőséget kap Németországban, ám azóta sajnos a támadó középpályással nagyot fordult a világ és folyamatos sérülései miatt nem tudta megismételni korábbi teljesítményeit. Azonban most újra bizonyíthat a Bundesliga II-es Rostock együttesénél.
Krisztián németországi pályafutása nem új keletű: még 1996-ban került a Bundesligába a Vfb Stuttgarthoz. Ekkor sokan feltették a kérdést, hogy egy fiatal játékos számára jó ötlet volt-e a Vfb-hez szerződni? Az ő posztján szerepelt ugyanis a bolgár Kraszimir Balakov, aki a Bundesliga egyik legnagyobb sztárja volt, a stuttgartiaknál pedig Fredi Bobiccsal és Giovane Elberrel együtt a „Mágikus háromszöget” alkotta. Mindhármuk helye megkérdőjelezhetetlen volt a piros-fehérek kezdőcsapatában. Szerencsére Lisztesnek is jól sikerült a beilleszkedés, már negyedik meccsén megszerezte első Bundesliga találatát, illetve az idény végén a gárda megnyerte a Német Kupát. A magyar középpályás a VFB-nél öt évet töltött el, ahol 109 meccsen 12 gólt jegyzett, majd 2001-ben délről északra költözött, a Stuttgartból a Werder Bremenhez szerződött. 
Itt már kezdettől fogva szinte állandó kezdőjátékos volt, három szezonon keresztül gyakorlatilag kiszoríthatatlannak tűnt a csapatból. Aztán jött 2004. április 25. A brémaiak a Bochum otthonában szerepeltek, amikor a 75. percben Krisztián súlyos keresztszalag-szakadást szenvedett. Ekkor a Werder új szerződést ajánlott fel Lisztesnek, amit ő el is fogadott, ám sérülése miatt közel egy évet kellett várnia az újabb pályára lépéséhez, és ekkor is már csak két meccs jutott neki a zöld-fehéreknél. 2005-ben, 92 mérkőzéssel és 8 góllal a háta mögött ismét csapatot váltott a több játéklehetőség reményében. Sérülése ellenére ekkor nemcsak német csapatok, hanem számos topligás csapat is hívta, többek között a Wigan és a Chievo is, de a középpályás mégis maradt Németországban és a Borussia Mönchengladbach játékosa lett. Itt azonban, hasonlóan korábbi csapattársához és barátjához, Elberhez, nem tudott igazán mély benyomást tenni a szakmai stábra, hiszen folyamatos sérülései hátráltatták és mindössze öt meccsen lépett pályára új csapatában. Ezután megfordult próbajátékon a Hajduk Splitnél is, de végül több hónap kihagyás után 2008-ban visszatárt nevelőegyesületéhez, a Fradihoz. Habár technikailag kiemelkedett a keretből, itt sem számítottak rá igazán kezdőként és legtöbbször csak néhány perc jutott neki a magyar másodosztályban. Annak ellenére, hogy Bobby Davison marasztalta volna, valójában nem igazán szerepelt az angol edző számításai között, hiszen az állóképessége nem volt már hosszú ideje az igazi, így nyáron a REAC-hoz került. A rákospalotaiak számára pocsékra sikerült az őszi szezon és mindössze nyolc ponttal az utolsó helyen szerénykednek az NB I-ben.
Ekkor érkezett a talán mindenki számára meglepetésszerű ajánlat: Dieter Eilts, Lisztes korábbi csapattársa, a Rostock vezetőedzője próbajátékra hívta a 49-szeres válogatottunkat és hamar megállapodásra jutottak, fél éves szerződést aláírva. A jó benyomás nem maradt el: első felkészülési meccsén már kezdőnek jelölték Krisztiánt és a harmadosztályú Union Berlin ellen nagyon jó játékkal rukkolt ki, amit a kikötővárosiak csapatkapitánya, Martin Retov is dicsért. A magyar légiósra azonban már nem csak, mint játékos, hanem mentor is számítanak a másodosztályú csapatnál, Eilts ugyanis nagyon szeretné, ha Lisztes a fiataloknak a vezére is lehetne. Sem neki, sem a csapatnak nem lesz könnyű dolga, hiszen a Hansa annak ellenére, hogy tavaly még a Bundesligában vitézkedtek, idén a második vonalban a 15. helyen telelnek, ezzel néhány pontra vannak a kieső helyektől. Talán azzal finoman fogalmazok, hogy felemásra sikerült ez a fél év a rostockiak számára, de tényleg sok furcsa eredményt találunk az elmúlt 17 fordulóból: 9-0-s győzelemtől, 6-0-s vereségig szinte bármilyen eredmény fellelhető, ha az őszi meccseket nézzük. Mindezekkel együtt nem túl rózsás a helyzete a vezetőedzőnek sem, hiszen irányítása alatt eddig mindössze három pontot gyűjtött a csapat négy forduló alatt. Lisztesnek talán tényleg ez az utolsó lehetősége arra, hogy bebizonyítsa: számítani lehet rá még akár magasabb szinten is, és talán a sérülések is végre elkerülik majd.
Nagyon sokan azonban kételkednek abban (köztük talán én is), hogy Krisztiánnak sikeres lesz ez a németországi kitérő, hiszen mostanság nem túl jó ajánlólevél, ha valaki a magyar bajnokság sereghajtójából kiemelkedik, és vezére tud lenni a csapatnak. A volt válogatott játékos technikai képzettségével és motivációjával valószínűleg nem lesz gond, hiszen azért nem kell hasra esni a Bundesliga II-től ilyen téren, ám a játék iramában és keménységében hatalmas ugrás van a honi viszonyokhoz képest, ami nagy nehézségeket okozhat, hiszen Lisztes utoljára 2005-ben játszott ehhez hasonló szinten tétmeccsen, azóta pedig rendszeresen erőnléti problémákkal küszködött.
Egy szó, mint száz: sok sikert Krisztián!
