„Légióst csak akkor, ha jobb a magyarnál.” Ezt a mondatot valószínűleg a magyar edzők többsége ismeri és hangoztatta is már, de valahogy mégis évről-évre emelkedik a légiósok száma. De vajon a Soproni Liga hátsó traktusában a trénerek hogyan vélekednek erről? Írásom a magyar bajnokság kisebb csapatainak külföldi játékosaival foglalkozik.
Vasas
Az angyalföldieknél szépszámú légióst találhatunk a keretben, viszont többségük csak a fiataloktól veszik el a lehetőséget, ilyen Thierry Issiemou, Martin Bielik, Petar Divics, Jean Sagna és Nenad Nikolics. Viszont Cedomir Pavicevics és Mariusz Unierzyski bőven megállják a helyüket a magyar mezőnyben. Pavicevicset sokan az egyik legjobb szűrőnek tartják a bajnokságban, míg Unierzyskit masszív és stabil játékáért tisztelhetik a Vasasnál.
Nyíregyháza Spartacus
Nyíregyházán elég sok légiós van az első keret környékén, és legtöbbjüknek esélyük van a kezdőcsapatba kerüléshez, de sokaknál valószínűleg a magasabb szintre lépés már gondokat okozna. Filip Lazareanu egy átlagos kapus, képes bravúrokra, de potyákra is, nem pótolhatatlan. Claudiu Cornaci talán kiemelkedik a többiek közül, így nem véletlenül lett a nyíregyházi szurkolók szavazata alapján a legjobb játékos idén. Vukadinovics és Dosso a nyíregyházi támadójátékban játszanak fontos szerepet és valószínűleg nélkülük nagy gondban lenne a Szpari elől. Mellettük inkább átlagos külföldiek vannak, akiknek nincs olyan meghatározó szerepük a csapatban (George, Mboussi, Ramos, Zaleh).
Diósgyőri VTK
Miskolcon két külföldit lehet kiemelni: Djordje Kambert és Kazuo Hommát. Kamber nemcsak a középpályát, hanem az egész DVTK-t összefogja, képzett játékos, nagy erősítés a Diósgyőrnek, ahogy Homma góljai nélkül is nagyon nagy gondba lenne a Diósgyőr, függetlenül attól, hogy tavasszal már nem volt a csapat számára igazi tét a becsületen kívül. Megemlíthetjük még Dane Trbovicsot, aki egy értelmetlen igazolásnak tűnik, valamint Pelecacit, és Cardozot, utóbbi kettő elég keveset éklehetőséget kaptak.
Siófok
Aldo Dolcetti személyében külföldi edzője van a Balaton-partiaknak, aki lényegében a csapat egyetlen használható külföldi tagja. A téli holtszezonban három új légióst hozott Siófokra a tréner, de egyikük sem üti meg még a kék-sárga csapat nem túl acélos szintjét sem. Igor Popovic és Dan Adrian Gaman teljesítménye a védelemben értékelhetetlen volt, hiába szerepeltek a csapat hiányposztjain, de a csatár Marko Basara játéka sem volt túl sokkal jobb…
Tatabánya
Hasonlóan a Siófokhoz, itt is külföldi edző dolgozott, Octavio Zambrano személyében, de ő sem tudta megakadályozni a Bányász sima kiesését, bár erről inkább a gyenge játékosállomány tehet elsősorban. Ez alól nem kivétel a néhány légiós sem, nem lenne meglepetés, ha Jesus Flores, Ryan Caugherty, Milan Pastva és Miroslav Kozak jövőre már nem Tatabányán futballozna. Nagy talány, hogy a Debrecen hogyan látott fantáziát Juan „Kichi” Perezben, a mexikói csatár teljesítménye sem emelkedett ki ebből a csapatból.
Végezetül tegyünk említést a bajnokság két üde színfoltjáról, akik kizárólag magyar játékosokat alkalmaznak. Pakson tavasszal nagyszerűen ment a csapatnak, amely bizonyítja, hogy külföldiek nélkül is pariban lehet lenni akár az élcsapatokkal is. Rákospalotán sincsenek külföldiek, hiszen a klubnál inkább a hajtós magyar játékosokra építenek, a csapat el is érte fő célját, a bennmaradást. Összességében megállapítható, hogy a hátsó mezőnyben külföldiek nélkül is el lehetne eredményeket érni, a meglévő légiósok inkább a fiataloktól veszik el a helyet.
