Balaton, nyár, Siófok, szombat este... Félreértés ne essék, az oldalam nem alakult át és innentől kezdve sem fogok partibeszámolókkal jelentkezni, sőt, nem is valamelyik siófoki szórakozóhelyen töltöttem a szombat estémet. Egy sokkal kevésbé „trendibb” dolgot választottam: szeretett csapatom, a Siófok történetének ötszázadik NB I-es meccsére és egyben a 2008/09-es bajnoki idény első fordulójára látogattam ki a Fehérvár ellen. Mint később ki fog derülni jól választottam azzal, hogy inkább meccsre mentem!
Bő másfél órával a meccs előtt már érezhető volt a meccsláz a Balaton fővárosában. Habár siófoki szurkolót ekkor még nem lehetett látni, fehérvárit viszont annál többet, így az ember a Révész Géza utcában, illetve a stadion környékén akarva-akaratlanul is belebotlott piros-kék sálat viselő szurkolókba. A vendégcsapat ultrái a Hörpincs vendéglátóipari egységben melegítettek az összecsapásra, néhány rendőr társaságában, akik kezdetben eléggé létszámhátrányban voltak. A hangulat a derbi kezdetéhez közeledve csak fokozódott és a környező utcákból további fanatikusok érkeztek, így a stadion környéke kifejezetten nyüzsgő lett. Sokan úgy gondolták, hogy egy-egy sört legurítanak a kezdés előtt a bejáratnál, ilyen alkalomból tértünk be mi is a beszédes „I-6” nevű kocsmába, ahol egy szimpatikus, nem túl vézna fehérvári szurkoló szórakoztatta az ott állókat. („Aki nem fehérvári...”) Egy szó, mint száz, érezhető volt a pezsgés az egész városban, ami lehet ugyan, hogy csak az első forduló miatt volt, de akkor is szép látvány volt, hogy még mindig mennyi embert tud megmozgatni a magyar futball.
A jegyvétel után már azt találgattam, hogy vajon az új edző, a játékosként fenomén, trénerként eddig viszont kevésbé bizonyított Détári Lajos mire lesz képes. Kicsit pesszimistán álltam a dolgokhoz, hiszen hatalmas volt a különbség a két csapat tavaszi teljesítménye között- sajnos nem a Siófok javára. Persze azóta jöttek új érkezők is a gárdához, de ettől sem lettem igazán magabiztosabb, hiszen a fehérváriak is szerződtettek játékosokat a holtszezonban. Negyedórával a kezdés előtt aztán úgy döntöttünk, hogy bemegyünk, mert azért jó helyet is kellett találnunk.

Az oldallelátón elhelyezkedve több helyivel is szóba elegyedtem, hogy vajon mit is várhatunk ma. Az egyik öregebb szurkoló csak annyit mondott, hogy „a Siófok a legjobb csapat a világon”, így nem is kell aggódnunk. De egy másik ember megemlítette fölöttünk, hogy bizony ez kemény derbi lesz, de meglehet a győzelem. Így valamit csökkent a pesszimizmusom, hiszen ők még is csak jobban ismerik a csapatot nálam, hiszen sajnos nem minden hétvégén láthatom a csapatot.
Pár perccel a meccs előtt a siófoki ultrák is megérkeztek, jó sportemberekhez méltóan alapos melegítés után, így nagyjából hatezren gyűltünk össze a kezdésre. Kis ceremóniával kezdődött a meccs, hiszen a csapat az ötszázadik meccsét játszotta az elsőosztályban, és ezen a jeles alkalom  tiszteletére meghívták az 1985. augusztus 10-én, a csapat történetének legelső NB I-es meccsén a Csepel ellen 3-0-ra diadalmaskodó csapat tagjait. Vastapssal köszöntötte őket a publikum. Aztán jó tíz perces késéssel végre útjára indult a labda mindannyiunk nagy örömére. Mindkét tábor hamar rákezdett a szurkolásra, és rögtönzött pirotechnikai bemutatót is tartottak. Egyébként a szurkolásra egyáltalán nem lehetett panasz, hiszen mindkét fél a meccs utolsó utáni percéig hajtotta az övéit és fantasztikus hangulatot varázsoltak a stadionba.

Az összecsapás enyhe fehérvári mezőnyfölénnyel kezdődött, a játékunkban eleinte igazán sok elképzelés sajnos nem volt, érezhető volt az öt védős taktikának köszönhetően, hogy főleg a védekezésre fogunk koncentrálni. Aztán kaptunk egy szabadrúgást... nagy készülődés, aztán beívelés után Sütő Laci mesterien bólintott a hálóba, ezzel vezettünk! A gól után ahogy várható volt, a Fehérvár tovább támadott. Egy Nagy Dániel-beadás után sokunkban megfagyott a vér, hiszen Sitku centikkel maradt csak le a labdáról, de ettől függetlenül a védelmünk elég jól zárt.
Aztán egy szöglet után majdnem megdupláztuk az előnyünket, de a Vidi egyik védője a gólvonalról mentett. A félidő végére sikerült átvennünk az irányítást, így páran már Dömét és a csapatot kezdtük el éltetni a lelátón. Ha valakit az első 45 perc után ki lehetett emelni, Fülöp Zoltán lenne az, aki ismét bebizonyította, hogy hogyan is kell harcos, hajtós játékot bemutatni.
Szünetben ismét szóba elegyedtem az egyik szurkolóval: kölcsönösen megállapítottuk, hogy egész jól játszunk és jó lenne, ha megtartanánk az eredményt, de nem dőlhetünk hátra, hiszen a tavalyi szezonnyitón a szünetben még 2-0-ra vezettünk a nálunk erősebb Újpest ellen, utána azonban a második játékrészben kaptunk négy gólt. A siófoki játékosoknak szerencsére ezen a napon nem villant be ez az összecsapás...

A második félidőben fokozódott a fehérvári nyomás, emellett ismét láthattunk egy szép kis koreográfiát a Vidi szurkolóitól. Nem sokkal a szünet után egy nagyon veszélyes Farkas Balázs szabadrúgásnál csak az egész meccsen fantasztikusan védő Milinte mentette meg a csapatot az egyenlítéstől, a kapus itt is hihetetlenül nagyot védett. A Vidi még jobban kinyílt, ahogy ment előre az idő, ennek volt köszönhető, hogy Koós egy felívelés után gyakorlatilag üresen vezethette a labdát Sebők kapujára, de csúnyán mellé lőtte. A Honvédtól kölcsönkapott támadónak nem volt igazán jó meccse és még nagyon látszik rajta, hogy rutintalan, no meg a végére eléggé el is fáradt, ám ennek ellenére ígéretes tehetségnek tűnik.

A hajrához érve túl voltunk még pár veszélyes fehérvári akción, ahol csak talán csak Milinte mentett meg minket a góltól. Egy meccs után már látszik, hogy nagy erőssége lesz a csapatnak, hiszen hiába tehetséges Hegedűs Lajos, azért van még mit tanulnia Árpitól. Aztán az utolsó perceken egy veszélyes Dvéri lövésnél már ő sem tudott hárítani, szerencsénkre a támadó hibázott néhány centit. A négy perces hosszabbítást szerencsére kihúzta a csapat, így örömmel pacsizhattunk a játékosokkal, hiszen győzött a Siófok 1-0-ra az előzetesen jóval esélyesebbnek tartott Fehérvár ellen. A hazai gárda és a szurkolók így boldogan távozhattak a stadionból, abban a reményben, hogy az idei csapatnak talán valamelyest könnyebb dolga lesz a tavalyinál, noha még nagyon hosszú az idény. No és a fehérváriak? Ők is ugyanezt mondhatják el, mert a Vidinek nagyon erős a játékosállománya, és ki tudja, mire lehet képes a piros-kék klub, ha összeérik Disztl Péter csapata. A  Fejér megyei szurkolók pedig vereség ide-oda, belevethették magukat a siófoki éjszakába, esetleg összefuthattak még az ünneplő Détárival is...
Egy szó mint száz, elindult a 2008-2009-es NB I-es szezon.