Miközben szerte a világon a sport szerelmeseit, így a futballrajongókat is az olimpia tartja lázban, nem állt meg az élet az európai labdarúgásban sem. Olyannyira, hogy a hét közepén bonyolították le az idei Bajnokok Ligája-sorozat harmadik selejtezőkörének első mérkőzéseit és ahogy ez már lenni szokott, néhány helyen igencsak borult a papírforma. Noha még hátra vannak a visszavágók és még bármi megtörténhet, írásomban mégis bemutatok két olyan meglepetéscsapatot, amelyek igen közel kerültek ahhoz, amely a magyar csapatoknak sajnos már tizenhárom éve csak álom: a BL csoportköréhez.
Ha egy magyar szurkolót a fehérorosz futballról kérdezünk, sajnos eszébe juthat két, nem túl kedves emlék a múltból. Az egyik 2002 áprilisában történt, amikor a magyar nemzeti tizenegy Debrecenben fogadta az egykori szovjet tagállam legjobbjait. A mérkőzés számunkra dermedtséget csempészett a tavaszba: az akkor a Milanban edződő Kutuzov vezérletével a fehérorosz válogatott gyakorlatilag megalázta a nem túl acélos Bicskei-csapatot azzal, hogy 5-2-re nyertek, amely máig a beloruszok legnagyobb arányú idegenbeli sikerének számít. Három évvel később pedig balszerencsénkre egy klubcsapatunk is hasonlóan járt az UEFA-kupa első selejtezőkörében: az akkor már megállíthatatlanul a szakadék felé rohanó Ferencváros skalpját az MTZ-Ripo Minszk csapata gyűjtötte be, ráadásul a traktorgyáriak az Üllői úton magabiztos győzelmet arattak, már az első meccsen eldöntve a továbbjutás kérdését. Újonnan azonban már nálunk magasabban jegyzett csapatok is tanulják a legújabb fehérorosz sikercsapat, a BATE Boriszov nevét. A klubot 1996-ban alakították meg, de két éven belül már fel is jutott az élvonalba, ahol hamar komolyabb ismertségre tettek szert, hiszen az 1998-as (Belorussziában a bajnokság tavasz-ősz szisztémában zajlik) idénytől kezdve egy szezont leszámítva mindig dobogós helyen végeztek, az utóbbi két évben pedig a bajnoki címet is megszerezték. Ráadásul 2006-ban az elsőség mellé a kupát is megnyerték, így az utóbbi időben legeredményesebb klubjának számít a BATE Fehéroroszországban. Különösen, ha az elmúlt évek nemzetközi kupában elért eredményeit vesszük, hiszen tavaly a Boriszov első belorusz csapatként eljutott a Bajnokok Ligája harmadik selejtezőköréig a ciprusi Apoel Nicosia és az izlandi FH testén keresztül, ott azonban a román Steaua megálljt parancsolt a kiscsapatnak, a románok 4-2-es összesítéssel kvalifikálták magukat a főtáblára.
Idén azonban ennél is nagyobb meglepetést hajtottak végre a fehéroroszok: bár az első körben az izlandi bajnok, a Valur Reykjavík legyőzése nem okozott gondot, a BATE szurkolóinak kezdetben főhetett a feje, hiszen szeretett klubjuk útjába a belga Anderlechtet gördítette a sors. A játékosok azonban nem ijedtek meg a sztárcsapattól, az első meccsen Brüsszelben már az első negyedóra végén kapufáig jutottak, ám a bátran játszó vendégek ellen a lila-fehérek szereztek vezetést a második félidő elején Gillet révén. Mindössze két percig örülhettek azonban a hazai szurkolók, amikor védőjük, a lengyel Marcin Wasilewski utolsó emberként szabálytalankodott a belga tizenhatoson belül. A bekk mehetett zuhanyozni, a BATE pedig értékesítette a megadott tizenegyest Pavel Nekhaychik révén, ráadásul a nyolcvannyolcadik percben ugyanő bevette még egyszer az Anderlecht kapuját, így túlzás nélkül kijelenthető, világraszóló bravúrt vitt véghez a klub. Juhász Roland csapatánál abban bízhattak, hogy a visszavágó jobban sikerül a számukra, de ehhez legalább két gólt kellett szereznie a belgáknak úgy, hogy a boriszoviak egyet se lőjenek. Utóbbi nem sikerült számukra, hiszen 2-2 lett a vége, ráadásul a BATE továbbjutása egy pillanatig sem forgott veszélyben.
Így meglepetésre a fehéroroszok várhatták a harmadik kört, amelynek sorsolásán a Levszki Szófia együttesét kapta a csapat. A bolgárok jó névnek számítanak, hiszen a 2006/07-es idényben már jártak a BL főtábláján, ráadásul nyári felkészülésük során tízből tíz meccset nyertek, mindössze két kapott góllal. Ez megmutatkozott a Bulgáriában megrendezett első mérkőzésen, hiszen a Levszki rendkívül átütő támadójátékkal rukkolt ki, de a fehérorosz kapus, Sergei Veremenko eszén nem tudtak túljárni. A BATE mindössze egy alkalommal lőtt kapura, igaz, abból gól született: a hatvanadik percben egy szögletnél a hazai védők üresen hagyták az orosz Rzhevskit, aki élt a kínálkozó lehetőséggel. Noha még a Levszki kapufát is elért ezután, maradt 1-0 a vége, amely többek közt a bolgár edző állásába is került. Így, mivel a visszavágót a Boriszov hazai pályán vívja, minden esélye megvan a továbbjutásra, amely a klubnak már a csoportkört jelentené, amely a dicsőségen kívül természetesen rendkívül sok pénzzel járna.
Utóbbi el is kellene a fehérorosz gárdának, ugyanis ha a játékosállományt nézzük, nem találunk ismerős arcokat a csapatban. Az Anderlecht ellen gólt is szerző Gennadi Bliznyuk és a bolgár csatár, Vladislav Mirchev nevét kell megemlíteni, előbbi tagja a fehérorosz válogatottnak, utóbbi pedig a bolgár U21-es nemzeti csapatban szerepelt. A többi játékos azonban még Fehéroroszországban sem számít kiemelkedő névnek, így a BATE erőssége a csapategység lehet. Erre épít a vezetőedző, a 31 éves Viktor Goncharenko, aki a valaha volt legfiatalabb tréner lehet a Bajnokok Ligájában, ha a gárda sikerrel veszi a selejtezőben az utolsó akadályt. Kérdés, ha ez megtörténik, hol játssza majd hazai meccseit a klub, hiszen otthona, a boriszovi Városi stadion mindössze 5500 férőhelyes, amely kevés lehet egy Real Madrid vagy egy Manchester United ellen. A fehéroroszok azonban már eddig is mertek álmodni, így valószínű, hogy ezt a problémát is megoldják majd, ha erre kerül sor.
A BATE szereplése ugyan meglepő, de náluk is nagyobb feltűnést keltett Európában a ciprusi bajnok Anorthosis szereplése. Az 1911-ben alapított klub Ciprus török megszállásakor elmenekült Famagusta városából és a görög oldalon, Larnacában talált új otthont, itt játssza hazai meccseit a 10000 férőhelyes Antonis Papadopoulos-stadionban. A gárda hazájában tizenhárom bajnoki címet és tíz kupagyőzelmet gyűjtött be, ráadásul 2005 nyarán egész Európa megismerhette a nevüket, hiszen páratlan bravúrt végrehajtva kiejtették a Bajnokok Ligája második selejtezőköréből a török Trabzonspor együttesét, amely nemcsak sportszakmailag, hanem a múlt eseményei miatt érzelmileg is rendkívül fontos siker volt a csapat történetében. Tavaly nyáron pedig Romániában okoztak kellemetlen perceket az UEFA-kupában a Kolozsvári CFR számára azzal, hogy Erdély fővárosában sima győzelmet arattak és a párharc végén a továbbjutást is kiharcolták.
Lehet, hogy a kolozsváriak azonban törleszteni tudnak az előző év kudarcáért, a kis ciprusi klub ugyanis a BL-csoportkör küszöbén áll. A sorozatba a csapat már július közepén bekapcsolódott, a legelső selejtezőkörben, amikor az örmény bajnok Pyunik Jerevánnak parancsoltak megálljt 3-0-ás összesítéssel. A következő fordulóban már nehezebb feladat várt a szigetországiakra, hiszen a sorsoláson a bécsi Rapidot kapták ellenfelüknek. Ausztria szeme fényei azonban csalódást okoztak a ciprusi kirándulásukkal, ugyanis hiába támadtak többet, az Anorthosis kontrái jártak eredménnyel. Olyannyira, hogy a zöld-fehérek 3-0-ás vereséget szenvedtek, így a visszavágóra eleve kilátástalan helyzetbe kerültek, ráadásul az Ernst Happel-stadionban is sikerült betalálnia a vendégeknek a meccs elején, így a Rapidnak már öt gól kellett a továbbjutáshoz. Ebből csak három lett meg az osztrákoknak, így a ciprusiak készülhettek a harmadik körre, ahol talán történetük eddigi legnagyobb bravúrját érte el a klub. Ellenfélként a görög rekordbajnokot, a tavalyi BL-sorozatban a legjobb tizenhat közé jutó Olympiakoszt kapta a klub, és noha az első meccsre ezúttal is Larnacában került sor, talán a legmerészebb sportfogadók sem találták el a találkozó végkifejletét. A mérkőzés alaphangját a görögök részéről Toroszidisz korai öngólja adta meg, amely eléggé elbizonytalanította Predrag Djordjevicéket. Így negyed óra után újra gólnak örvendhettek a ciprusiak, melynek szerzője a lengyel Lukasz Sosin volt. Ugyanő néhány perccel később fejjel a kapufát is eltalálta, amely felébresztette a pireusziakat, Kovacevic és Galletti lövéseinél az Anorthosisnak nagy szüksége volt az albán kapus, Arjan Beqaj bravúrjaira. Az Olympiakosz a mérkőzés vége felé tovább rohamozott, ám egy figyelmetlenség után a nyolcvanötödik percben még egyet kaptak, a találatot a francia Vincent Laban szerezte. Ezzel a ciprusiak 3-0-ás előnyből várhatják a visszavágót, amely ugyan Pireuszban igen keménynek ígérkezik, de a szigetországban ennek ellenére reménykednek abban, hogy ősztől testközelből láthatják a legnagyobb sztárokat.
Erre minden esély meglehet, hiszen a sikergyáros grúz tréner, Temuri Ketsbaia eddig kifogástalan munkát végzett. A korábban játékosként a Newcastle-nél is megfordult edző 2004 óta dolgozik az Anorthosisnál, és egy nemzetközi játékosállományt alakított ki, a 28 fős keretben mindössze kilencen ciprusiak. Ketsbaia-nak segítségére volt az a szabály, hogy a ciprusi bajnokságban egy csapat akár tizennyolc (!) külföldi játékost is foglalkoztathat, így a klubnál olyan légiósokat igazoltak, mint a korábban a Real Madridnál is megfordult brazil Sávio, az AEK Athén korábbi védője, Traianosz Dellasz, a Lyonban régebben kezdő Cedric Bardon, vagy a Portoban is megfordult középpályás, Paulo Costa. Rajtuk kívül említésre méltó a lengyel válogatott Lukasz Sosin, a montenegrói nemzeti tizenegyben is bemutatkozott Sinisa Dobrasinovic, vagy az albán válogatott kapus, Arjan Beqaj. Utóbbi az Anorthosis első kapusa, de nagyon kevesen tudják, hogy a csapat második hálóőre történetesen egy magyar játékos. A rutinos, harmincnégy éves, egykor Diósgyőrben is megfordult Nagy Zoltánnak a kék-fehér csapat hosszú ciprusi légióskodása során már a negyedik állomás, amelyhez tavaly szerződött a Digenisztől. Talán itthon méltatlanul elfeledkeztek róla, pedig az egyre erősödő ciprusi ligában történetesen egy bajnokcsapat tagja, még ha csak pár mérkőzésen jutott szóhoz az elmúlt idényben. Összeállításom végén hadd legyek egy kicsit telhetetlen: amennyiben sikerül a klubnak a bravúr, a csoportkörben gonosz módon talán annak is szurkolhatnánk, hogy Beqaj esetleg piros lapot kapjon, így a mi fiúnk is pályára léphetne a BL-ben, amely minden bizonnyal karrierje csúcsa lehetne...
