„Légióst csak akkor, ha jobb a magyarnál.” Ezt a mondatot valószínűleg a magyar edzők többsége ismeri és hangoztatta is már, de valahogy mégis évről-évre emelkedik a légiósok száma. Ami magával vonzza azt is, hogy néhány használható külföldi játékos is érkezik a magyar első osztályba, noha a többség mégsem felel meg a rettentően acélos NB I elvárásainak. Írásomban ezúttal a Soproni Liga első felének légiósainak tavaszi teljesítményét értékelem.
Debrecen
A háromszoros bajnoknál kicsit felemás a kép, hiszen találhatunk olyan játékosokat, akik gond nélkül megütik a Soproni Ligát, de vannak olyanok is, akik jó esetben is csak a másodosztályra elegendőek. Az első csoportba tartozik Vukasin Poleksics, akiről már Tatabányán is kiderült, hogy a bajnokság egyik legjobb kapusa, annak ellenére, hogy a bányászvárosban gyakorlatilag semmilyen védelem nem volt előtte. A hajdúságiak bizakodhatnak, hiszen ha nem szürkül bele az első osztály egetverő színvonalába, akkor könnyen az utóbbi évek legjobb debreceni kapusává válhat. Dragan Vukmir már sokadik éve bizonyítja, hogy a Loki középpályájának meghatározó embere, így hatalmas veszteség volt a hajdúságiaknak a sérülése a tavasz második felében. A pozitív értékelések nagyjából itt véget értek a DVSC-nél… Igor Bogdanovics talán utolsó meccseit játszotta a Debrecen együttesében, hiszen azt a teljesítményt, amit idén nyújt, nem biztos, hogy a vezetőség tolerálni fogja, a szurkolókról nem is beszélve. Dorge Kouemahát nagy reményekkel igazolta le anno a Debrecen, de az afrikai légiós sok társához hasonlóan beleszürkülni látszik az NB I-be. Borzasztóan sok helyzetet hagy ki és egy esetleges nyári nagy keretfrissítésnél az ő helye is veszélybe kerülhet a csapatnál, habár a csapat házi gólkirályáról van szó. A Loki másik csatárjáról, a macedón Aco Stojkovról már az eredményesség sem mondható el, pedig technikai tudása alapján az egyik legjobb lehetne a bajnokságban. A korábban az Intert és a Partizan Belgrádot is megjárt támadó magyarországi karrierjét elég jól kezdte és nagyon meglátszott rajta, hogy kiemelkedik ebből a mezőnyből. De hasonlóan Koemahához ő is beleszürkült és manapság inkább a tartalékcsapat környékén láthatjuk. És végül Dani Chigou. Nagy tehetségnek tűnt, első meccsein elég szépen termelte a gólokat a Ligakupában, de a bajnokikon kiderült, jövőre inkább a DVSC második csapatának nyújt majd erősítést az NB II-ben…
MTK
Az idei bajnok, mint ismeretes inkább saját nevelésű fiataljaira épít, de a közöttük a védelem tengelyében egy rutinos, szerb védő is megfér: Mladen Lambulics. A középső védő rutinjával elég sokat segít a fiataloknak, és habár már a tempója egy kicsit megkopott, még mindig az nb1 egyik legjobb védője.
Újpest
A Lilák az utóbbi évben nem kevés pénzt öltek igazolásokra, amivel érkezett nem kevés légiós is. Nagy reményekkel várták sokukat, de egy részük nem úgy teljesít, ahogy azt tőle a szurkolók elvárnák. Ivan Dudics nem ilyen. A korábbi ZTE játékos és szerb válogatotton nagyon látszik, hogy vérbeli profi és kiemelkedik a mezőnyből annak ellenére, hogy csapattársai tavasszal olykor minősíthetetlen teljesítménnyel rukkolnak elő. Nem lenne nagy meglepetés, ha nyáron magasabb szinten, például Ausztriában folytatná karrierjét. Sadjo Hamannak viszont nem jött be a klubváltás. Mióta a szélső védő eljött Miskolcról, gyakorlatilag értékelhetetlen teljesítményt nyújt, így valószínűleg távozik Újpestről. Sasa Radulovicson is látszik, hogy képzett játékos: sokat fut, rengeteg labdát szerez, és veszélyes beadásai vannak, az újpesti klubvezetés mégis átadólistára tette a bosnyák-ausztrál középpályást. Hasonlóan pozitív jelzők mondhatók el Kethevoama Foxiról és Denis Dourandiról egy kis különbséggel. Mindketten jó felépítésűek, jó képességűek, és posztjukon elég jól teljesítenek - alapból. De az utóbbi időben a két afrikaira inkább a lélektelen és flegma játék volt jellemző, amit nehezen viselnek el az újpesti szurkolók. Meg lehet még említeni a Diósgyőrtől érkezett Christian Ebalát is, bár ő mind játéktudásában, mind fizikailag elmarad a magyar első osztály szintjétől.
Győri ETO
A Rába-partiaknál az igazolásokból is kitűnik, hogy tudatos munka folyik a csapatnál, így viszonylag minőségibb légiósokat hoznak a csapathoz. Bojan Brnovicsnak, a korábbi debreceni csatárnak igazán nehéz dolga van, hiszen fizikailag nem emelkedik ki a mezőnyből és technikailag sem valami képzett a szerb, de nagyon hajtós játékos és ezzel valamelyest kompenzálja a tudásbeli hiányosságait. Győrött a kapuban egy másik szerb, Szasa Stevanovics véd, aki már sokadik éve bizonyítja, mennyire jó kapus. Remek felépítésű kapus, kiváló hozzáállással, és mindemellett remekül irányítja az előtte álló védelmet. A harmadik szerb légiós, Zoran Supics is üde színfoltja az NB I-nek. A korábbi szerb U21-es válogatott csapatkapitányán elég nehéz átjutni, így nem lenne túl nagy meglepetés, ha külföldre távozna, hiszen elég sok van még a középső védőben.
Eugene Fomumbod igazi védekező középpályás. Ezt már Siófokon is bizonyította ősszel, lehet, hogy az MTK nagyot vesztett vele, mikor nem hozták fel Pestre. Hajt, küzd, bár azért vannak még játéktudásbeli hiányosságai, mégis sokra viheti még a fiatal kameruni. Hasonló jelzők mondhatóak el Ben A. Traoréról is. A mali válogatott hajtós játékos mindemellett elég képzett játékos, sokra viheti, ha nem szürkül bele a mezőnybe.
Fehérvár
A piros-kékeknél egyetlen légiós volt a tavasszal, aki országos ismertségre tett szert. Kár, hogy Pavol Durica ezt nem védőmunkájával, hanem a Debrecen elleni meccsen lőtt hihetetlen öngóljával érte ezt el… A klubvezetés nem sokat teketóriázott, hamar elköszönt a szlovák védőtől, így a kezdőcsapat környékén egyedül a bosnyák Dajics nem magyar állampolgár, aki a bravúros tavaszt futó Vidiben nem sok maradandót alkotott.
Kaposvári Rákóczi
Kaposváron is tudatosan igazolnak külföldieket, így a szerződtetett játékosok legrosszabb esetben is kispadoznak. Andre Alves már régóta bizonyítja rátermettségét. A gólérzékeny brazil támadó évről évre bizonyítja, hogy ha nem is olyan technikás játékos, de a kaput eléggé érzi. Bár nagyobb sikerét sokak szerint annak köszönheti inkább, hogy egy összeszokott csatárpárost alkotnak Oláh Lóránttal, így nagy kérdés, egyedül mit nyújtana. Honfitársa, Leandro Da Silva, szintén jó évet tudhat maga mögött, hiszen nagyszerűen összefogta idén a Rákóczi jobb oldalát, bár nála is nagy kérdés, mit tudna egy élcsapatnál. A téli igazolások közül inkább Nemanja Orbics bizonyítja azt, hogy kiváló tudású játékos, mint honfitársa, Nemanja Nikolics. Míg utóbbi elég szeszélyesen teljesít, előbbi hajtós futballjával megszeretette magát a kaposvári közönséggel, noha az első meccsek után még nem volt közönségkedvenc Somogyban.
Zalaegerszegi TE
Zalaegerszegen Szlavko Petrovics érkezésével elég sok új légiós érkezett a csapathoz, akik nem feltétlenül tudásukhoz mérten futballoznak, ezért valószínűleg sokkal többet tudnak, mint a ZTE jelenlegi pozíciója. A védelemben három légióst találunk: Sorin Botist, Matej Miljatovicsot és Lovre Vulint. Utóbbi elég nagy csalódást nyújt, hiszen mindenki többet várt tőle, mégsem jobb bármelyik átlag magyar védőnél. Botis és Miljatovics jól teljesítenek és a védelem tengelyében elég biztos pontnak tűnnek, bár utóbbinak az őszi szezon nem sikerült valami fényesen, de úgy néz ki, tavasszal sikerült javítania.
A középpályán Imad Zatara és Milan Davidov személyében két jó képességű játékosa van a Zetének, de mindketten egymást múlják alul. Míg a palesztin Zatara kevés lehetőséget kap, pedig a tavaszi szezon elején ígéretesnek tűnt, addig Davidov elég szeszélyesen játszik. A támadósorban Damir Pekics és Roguy Meyé sem nyújt klasszis teljesítményt. Bár az afrikainak nincs gondja a gólszerzéssel, hiszen második a házi góllövő listán, de kicsit hasonlít Edouard Ndjodóra: csetlik-botlik illetve ordító helyzeteket hagy ki. Pekics pedig eddig a gólokkal marad adós, pedig ő is képzett játékosnak tűnik.
Budapest Honvéd
A Honvédnál, ahogy a csapat nagy része, úgy a légiósok is felmondták ebben a félévben a szolgálatot és csak kevesükről mondható el az, hogy értékelhető teljesítményt nyújt a meccsek nagy részén. A külföldieket két részre lehet osztani: használható és fölösleges légiósokra. Az első csoportba tartozik Benjamin, aki a Honvéd védelmének legbiztosabb tagja, és nem túlzunk, ha azt mondjuk, kinőtte a bajnokságot. Hasonlóan Benjaminhoz Smiljanics is jól teljesít és az ő rutinja nélkül még nagyobb gondban lenne a Honvéd. És végül Genito. Habár mostanság nem megy neki annyira jól, még mindig látszik rajta, hogy jó játékos, és nem csak az edzőmeccseken tud játszani… A többiek viszont már a fölösleges kategóriába tartoznak. Ilyen Pascal Borel, aki nagy reményekkel érkezett Magyarországra, de nem igazán látszik rajta, hogy korábban a Bundesligában védett. Yusuf Adewunmi is hasonló. Nagy igazolásnak tűnt télen, legalább is annak harangozták be, de most már látszik, hogy az Artmedia örömmel vált meg tőle. George Gebro és Veledar Esad kevés meccsen jutottak szóhoz, de azokon „bizonyítottak”, hogy nélkülözhetőek. Diego és Dieng Abbas viszonylag gyorsak, de a kreativitás legkisebb foka sem fellelhető bennük, ami támadó játékosoknál igen nagy gond…
Abraham elég ígéretesen kezdte pályafutását az NB I-ben és elég szépen termelte a gólokat, de szépen lassan ő is beleszürkült.
Összességében megállapítható, hogy noha akadnak olyan külföldiek a Soproni Liga élmezőnyében, akik jobbak magyar társaiknál, a többség sajnos nem javítja a színvonalat. Csak remélni tudjuk, hogy előbb-utóbb minőségi légiósokat is sikerül valamelyik klubnak szerződtetnie, hiszen ez elengedhetetlen feltétele a nemzetközi porondon való sikeresebb szereplésnek.
