Szinte minden bajnokságban vannak elrettentő példák arra, hogy hogyan lehet elképesztő gyorsasággal mennyből a pokolba jutni, azaz hogyan lehet gyorsan néhány osztályt esni az első osztályból. Angliában vagy Olaszországban elég sok példa van arra, hogy a kiesés után pénzügyi, vagy egyéb okok miatt egy csapat megkezdi a mélyrepülést. A Bradford City is jó példa erre.
Sokan gondolhatnák, hogy nincs ebben semmi különleges, hiszen a Bradford soha nem játszott meghatározó szerepet az angol klub futballban, ugyanis általában a másod-, vagy a harmadosztályban vitézkedtek. Legjobb eredményük az ezredforduló környékén a Premiershipben eltöltött két év volt. A kiesés után röpke hét év alatt sikerült a negyed osztályig „menetelniük”.
A múltidézést kezdjük az 1996/97-es szezonban: ekkor jutottak fel a bradfordiak az angol második ligába. Mindenki pontosan tudta, hogy nagyon nehéz lesz újoncként a bajnokság, és valóságos csoda volt a bent maradásuk, a 21. helyen végeztek. A következő évben (1997/98) már több babér termet a nyugat yorkshire-i gárdának, hiszen történetük legjobb eredményét elérve a 13. helyen zárták a Nationwide Divison 1-t. Eleinte a bajnokság élmezőnyében álltak, amely nagyszerű szereplés volt a kiscsapattól, ám az idény második felére hullámvölgybe kerültek, melynek edzőváltás lett a vége. Ekkor nevezték ki Paul Jewellt, aki később a Wigannél is komoly sikereket ért el. De kanyarodjunk vissza a Bradfordhoz: Jewell első igazolása Stuart McCall a Rangerstől volt, aki ma a City edzője, de a szurkolók a Valley Parade-on is hamar szívükbe zárták. Az ő segítsége is kellett ahhoz, hogy az 1998/99-es évben jutottak fel először (és valószínűleg hosszú ideig utoljára) a Premier League-be. A feljutást a bajnokság utolsó fordulójában sikerült kiharcolniuk a Wolverhampton elleni idegenbeli 3-2-es győzelmükkel. Bradfordban így egy régi álom vált valóra.
A feljutás bizony elég nagy meglepetést okozott a szakértők körében, és sokan úgy tartották, hogy a csapat már februárban búcsúzhat a Premier League-től. Ezt jól tudták Jewellék is, ezért elég szépen erősítettek, többek között David Wetherallt igazolták le a Leedstől, aki később telitalálatnak bizonyult. A Bradford rácáfolt a szakértőkre, akik gyors kiesést jósoltak, de megint az utolsó fordulóig kellett izgulniuk a csapat szurkolóinak, amikor is a Pool ellen győzelmi kényszerben léptek pályára otthon a játékosok, hiszen a Wimbledon jobb gólkülönbségével megelőzte őket. A wimbledoniak, akik azóta hasonló mélyrepülésen mentek keresztül, azonban váratlan vereséget szenvedtek a legvégén, míg a City bravúrosan 1-0-ra David Wetherall fejesének köszönhetően legyőzte a Liverpoolt, így a klub bent maradó helyen végzett. A Bradford szurkolói hihetetlen exsztázisban voltak és örömüket csak fokozta, hogy a City meghívást kapott az Intertoto-kupába is, ahol először és valószínűleg sokáig utoljára a nemzetközi porondra is kiléphetett a csapat.
Az új szezont (2000/01) nagy reményekkel várták a Valley Parade-on. A szurkolók optimizmusát fokozta, hogy a klub rekord áron szerződtette David Hopkint a Leedstől, azonban a sikeredző, Paul Jewell távozása a szezon elején nagy veszteséget jelentett. Olyannyira, hogy a csapat ismét a kiesés ellen küzdött, ezúttal viszont sikertelenül, így ismét a másodosztályban kellett a bradfordiaknak próbálkozniuk. Itt kavartak be az anyagi gondok, hiszen karácsonykor a csapat mindössze a 16. helyen állt, idény végére pedig csak egy helyet tudott előrelépni a Premier League-ből kiesett csapat. A bizonytalan anyagi helyzet miatt elég sokan távoztak még az igazolási szezon lejártával is, a maradók viszont gondolták, hogy ez lehet az utolsó évük a Bradford színeiben. 2002 májusában a csőd közelbe jutott csapatból (13 millió fontos adósságot halmoztak fel) edzők tucatjait küldtek el, hogy valahogyan rendezzék a költségvetést. Emellett a keretben mindössze 5 profi játékos maradt kiegészülve 16 ifjúsági korú játékossal. A csapat keretében csak 19 játékos volt, ami egy 46 fordulós bajnokságban bizony elég kevésnek számított… A Bradford elnöke sem nagyon tudta, hogy ebből a káoszból hogyan lehetne kikerülni, ezért lemondott. Időközben a FA igazolási tilalmat vezetett be a klub számára, így a 2002/03-ban elért 19. hely fantasztikus sikernek számított az adott körülmények között.
A következő évre (2003/04) sem erősödött a City kerete, és habár elég jól kezdték az idényt, hamarosan visszaestek, és kieső helyen találták magukat. Ekkor a vezetőség a nagy névnek számító Bryan Robsont bízta meg az edzői feladatok ellátásával, de a gyenge kerettel ő sem tudott csodát tenni, így elkerülhetetlen volt a kiesés. A City négy évvel azután, hogy kiestek az első osztályból, a harmadik divízióban találták magukat. A zuhanórepülés azonban nem állt meg. Nyáron kulcsemberek távoztak az edzővel, Robsonnal együtt, utódja a Colin Todd lett, aki korábban segédedzőként tevékenykedett. Érdekesség, hogy az ő segítője pedig a Fradi jelenlegi edzője, Bobby Davison volt. Noha kezdetben az indulásuk is kérdéses volt, az anyagi helyzetet sikerült stabilizálni, így végül is a FA megadta az indulási jogot a csapatnak.
A 2004/05-s szezont végül is a 11. helyen zárta a csapat a League One-ban, és csak hét ponttal maradt le a rájátszástól, amely az előzmények ismeretében jó eredménynek számít, hiszen a fogadó irodák az év elején biztos kiesőnek könyvelték el a gárdát. A következő idényben (2005/06) a Bradford megismételte előző évi eredményét, úgy nézett ki, meg sikerül állniuk a lejtőn.
Az új szezon (2006/07) nem kezdődött jól. 20 meccs alatt mindössze 3 győzelemre futotta, így edzővé a már korábban játékosként bizonyított Wetherall lett, aki nagy tiszteletnek örvend ma is a szurkolók körében. A kiesést azonban ő sem tudta elkerülni, így a csapatra a következő idényben már csak a League Two, azaz az angol negyedosztály várt, néhány évvel a Premiershipben eltöltött két szezon után.
Az új edző a szurkolók másik kedvence, a klub korábbi játékosa, Stuart McCall lett. Elvileg toronymagas esélyesként indult az évnek a City, de végül is csak a 10. helyen végeztek.
McCall hét új embert hozott a csapathoz, ám a siker elmaradt, elsősorban egy nyolc meccsig tartó nyeretlenségi széria miatt. A rájátszástól 16 pontra voltak, inkább a kiesés réme fenyegetett…
A Bradford pénzügyi problémái miatt elég rövid idő alatt nagyon sokat bukott, nagy kérdés vajon meg tudnak-e állni végre a zuhanásban, és végre visszajutni méltó helyükre.
