Továbbjutott Horvátország és Németország. Kiesett Lengyelország és Ausztria. Alaphelyzetben ebben semmi meglepő sincs, hiszen a papírforma alapján ez várható volt, hogy akár a végső győzelemre is esélyes két csapat lesz a továbbjutó, de Lengyelországtól a sikeresen megvívott selejtező után sokan várták, hogy akár megelőzheti majd az egyik esélyest is.
A legtöbb pozitív élménnyel a rendező Ausztria szolgált a csoportban. Az egyetlen szépséghibája az osztrák szereplésnek az volt, hogy az ellenfelek már-már bántóan lekezelték a sógorokat és a legminimálisabb erőfeszítést adták ki magukból, hogy legyőzhessék az előzetesen pofozógépnek titulált csapatot. A rendező ország természetesen hajtott és küzdött több tízezres közönsége előtt, de a kapu előtti teljesítményük pocsék volt, így hiába dolgoztak ki több tucat helyzetet meccsenként, a siker csak Lengyelország ellen következett be, az is csak egy döntetlen formájában. Ettől függetlenül nem lehet szégyenkezni valójuk az osztrákoknak, hiszen ha csak a világranglistából indulunk ki, akkor is hatalmas a különbség közöttük és a többiek között. Ausztria a 92. helyen áll, míg Németország az 5., Horvátország a 15., de még Lengyelország is az első harminc tagja.
Az osztrákok kezdésként a horvátokkal találkoztak, ahol egy buta szabálytalanság után egy tizenegyes góllal maradtak alul. A meccs egészére jellemző volt, hogy a gól után a horvátok már nem igazán diktálták a tempót, és inkább átadták az osztrákoknak a teret, de így sem sikerült az egyenlítés. A következő meccsen is Ivanschitzék irányították a meccset, de a lengyelek szereztek vezetést, és ha nincs a bíró hathatós segítsége az utolsó utáni percben, akkor valószínűleg az utolsó fordulóban már tét nélkül lépett volna pályára Ausztria.
Így a presztízscsatát a németek ellen még bizakodva várták a sógorok, hogy esetleges győzelemmel még továbbjuthatnak a csoportból. Ennek megfelelően léptek pályára Garicsék, de a németek, a horvátokhoz hasonlóan nem igazán erőltették a támadásokat és kb. 30-40%-t adtak ki magukból gondolva a következő Portugália elleni negyeddöntőre. Azonban így is egy-egy villanásból is veszélyeztetni tudták Macho kapuját. Végül is Ballack fantasztikus szabadrúgás góljával nyertek a németek, ám a sógorok mégis emelt fővel hagyhatták el a pályát a mérkőzés lefújása után.
Ausztria mellett Lengyelország esett ki a csoportból, de ők kevésbé bizakodhattak. Leo Beenhakker a 2006-os világbajnokság után vette át a lengyel gárdát és az EB- selejtezőkön magabiztos játékot mutatva elsőként, Portugáliát megelőzve juttatta ki a válogatottat a kontinensviadalra. Az előzmények ismeretében elég sokan azt várták tőlük, hogy megszorítsák a horvát-német párost, ám a lengyelek játéka nem igazán volt bizalomgerjesztő. Az első meccsen egyből belefutottak egy kisebb fiaskóba a németek ellen és az, hogy ne csak 2 gólt kapjanak tényleg Borucon múlott, aki az egész Európa- bajnokságon fantasztikusan védett és gyakorlatilag ő mentette meg a lengyeleket a még arcpirítóbb kudarctól. A bukásban közre játszott még a borzasztóan instabil lengyel védelem is, amely néha több ütemmel lemaradt az ellenfél támadásairól és az összeszokottság teljes hiánya érződött rajtuk. De a támadásokban sem sok embert lehetne kiemelni, talán a honosított Rogert vagy Krzynóweket, de ők sem tudták megakadályozni a kiesést. A lengyeleknek függetlenül a németek elleni vereségtől még lett volna esélyük a továbbjutásra, ha sikerült volna Ausztriát és Horvátországot legyőzniük. Ausztria ellen sem javult a játékuk, a védelem továbbra is hibát-hibára halmozott, ám ennek ellenére sokáig úgy tűnt, meglehet a győzelem Roger révén, de a végén Howard Webb közbeszólt…
Az utolsó fordulóban már csak a csodában bízhattak a lengyelek, egyetlen esélyük erre a már biztos negyeddöntős horvátok legyőzése volt, akik B csapatukkal léptek pályára, és eközben Ausztriának is le kellett győznie a németeket. Egyik sem teljesült, bár a lengyelek próbálkoztak, kissé feljavult a támadójátékuk is, de ismét csalódást keltettek és kikaptak 1-0-ra, így csalódottan térhetnek haza.
A két esélyes pont annyit nyújtott, ami elég volt a továbbjutásukhoz. Horvátország végül is hibátlan teljesítménnyel lépett a legjobb nyolc közé, noha az osztrákok ellen gyakorlatilag az egész meccset végigpihenték, a lengyelek ellen pedig B csapattal léptek pályára, tehát csak a németek ellen mutatták meg oroszlánkörmeiket. Klagenfurtban, a „csoport döntőjén” mindkét csapat óvatosan kezdett, majd Pranjic baloldali beadását követő Srna gólja keverte fel az állóvizet. Majd a második félidő elején Lehmann épületes hibája után Olic növelte a piros-fehér kockások előnyét, ám az egész meccsen vergődő német válogatott tudott még szépíteni Podolski révén, de ez már nem változtatott semmin. Az utolsó, horvátok számára tétnélküli meccsen a győzelmet a nem is olyan régen veseátültetésen átesett Ivan Klasnic szerezte meg a győzelmet a fanatikus szurkolótáborral rendelkező válogatottnak. Habár Slaven Bilicék hibátlan teljesítménnyel jutottak tovább, nem szabad elbízni magukat, hiszen a törökök elleni negyeddöntő keménynek ígérkezik látva a törökök megalkuvást nem tűrő játékát.
A németeknek hasonlóan a horvátokhoz nem igazán kellett megizzadniuk a továbbjutáshoz. Az önbizalom növelő lengyelek elleni siker Joachim Löw nagyszerű húzásának is köszönhető volt, miután egyszerre szerepeltette három legveszélyesebb emberét Klosét, Gomezt és Podolskit, és utóbbi szerezte mindkét gólját a németeknek a lengyelek ellen. Bár Gomez a következő két meccsen gyakorlatilag értékelhetetlen teljesítményt nyújtott a németek végül is kijutottak a csoportból, de a következőkben játéktudásban mindenképpen fejlődniük kell, mert ez a produkció Portugália ellen lehet, hogy kevés lesz…
