Már több, mint két éve már, hogy Magyarország legnagyobb múltú klubját, a
Ferencvárost az MLSZ visszaminősítette a másodosztályba. Akkor talán a csapat
legvérmesebb ellendrukkerei sem gondolhatták azt, hogy a gyors visszajutásban
reménykedő népes Fradi-szurkolótábor számításai olyannyira nem jönnek be, hogy az
új idényben már zsinórban a harmadik másodosztályú idényüknek vágnak neki
Lipcseiék. Így hétfőtől a magyar szurkolók többsége az NB II Keleti csoportjának
meccseire is újra szán majd némi időt, legyen szó fradistáról, vagy a zöldek esküdt
ellenségéről. Ezen felbuzdulva írásom arra próbál fényt deríteni, hogy milyen
eséllyel vág neki az FTC a 2008-09-es szezonnak.

A Ferencvárost tavasszal megvásárló, ezzel pedig a klubot az anyagi csődtől
megmentő Kevin McCabe érkeztével minden bizonnyal új időszámítás veszi kezdetét az Üllői úton. Az elmúlt néhány évben a holtszezon komoly izgalmakkal szolgált a
szurkolók számára a bizonytalanság miatt, az idei nyáron azonban az angol
szakvezető, Bobby Davison fiai nyugodt körülmények között készülhettek. Ráadásul a
fanatikusok amiatt is bizakodhatnak, hogy a Fradinál ezúttal volt pénz a keret
megerősítésére. A magyar bajnokság talán legnagyobb igazolásának számít a Barnsley
csatárának, Ferenczi Istvánnak megszerzése. A támadó itthoni viszonylatban rengeteg
fizetést kap új klubjától, így talán elnézi azt is, hogy az angol védők helyett
legalább egy évig (már ha addig marad a csapatnál, hiszen valószínüleg nem
Ferencziről mintázták a klubhűség szobrát...) a tököliek, vagy éppen a bőcsiek
hátsó alakzatával kell megküzdenie, az idegenbeli meccseken cseppet sem ideális
körülmények között. Mellette két válogatott játékossal erősítettek még a
zöld-fehérek: Jason Morrison két gólt is szerzett a jamaikai válogatott színeiben,
míg az új kapus, Jan-Michael Williams már húsz alkalommal ölthette fel a trinidadi
nemzeti csapat mezét. Igaz, utóbbinak lehet, hogy ez sem lesz elég ahhoz, hogy
beverekedje magát a kezdőbe, hiszen az edzőmeccseken több alkalommal is bődületes potyagólokat kapott, így elképzelhető, hogy fiatal társa, Holczer Ádám védi majd a Fradi kapuját, ami nem hangzik túl bizalomgerjesztően a szurkolók számára a tavaszi teljesítmény tükrében... A karibi különítmény létszámát azonban tovább növeli a belga harmadosztályban szereplő Woluwé csapatától érkező három játékos (Wolfe, Downing, Bartholomew), mellettük pedig érkezett két csatár, az amerikai Carlos Diaz, illetve a Haladással az előző idényben bajnoki címet szerző Pölöskei Péter. Utóbbiak szerződtetésének megalapozottságát valószínüleg az idő dönti majd el. Az angol tulajdonos Championshipben szereplő klubjától, a Sheffieldtől ketten érkeztek, a szomáliai Liban Abdi és az angol James Ashmore jó benyomást tett a szakmai stábra a felkészülés folyamán, így ők is erősítést jelenthetnek. Rá is fér a csapatra, hiszen jó néhányan elhagyták az Albert-stadiont, noha például a Nagy-testvérek Kecskemétre igazolása, vagy Vasas Zoltán, Bojan Lazic és Wojtech Zarzycki elengedése nem valószínű, hogy álmatlan éjszakákat okoz Davisonnak a csapat kiválasztásakor. Ugyanakkor a vezetés megköszönte több, korábban a válogatottban is megfordult rutinos játékos szolgálatait, így Mátyus Jánosét, Vincze Ottóét, valamint Lisztes Krisztiánét. Kérdés, hogy az új fiúk hogyan helyettesítik majd a korábbi közönségkedvenceket. A csapat szimpatizánsait aggodalommal töltheti el még az is, hogy az elmúlt idényben több minősíthetetlen szereplést bemutató játékossal viszont szerződést hosszabbítottak, így például Deme Imrével, Fülöp Noellel, vagy Bartha Lászlóval.

Ennek ellenére a ferencvárosi szurkolók a nyáron történtek alapján reménnyel telve
várhatják az új idény kezdetét. Noha a barátságos találkozók során nem mindig
brillíroztak a játékosok, a nyugodt körülmények között az utóbbi évek talán
legeredményesebb felkészülését zárták a zöld-fehérek. Az azonban csak a bajnoki
mérkőzéseken derül ki, hogy a csapat mennyire felel meg az elvárásoknak, a feljutás
ugyanis kötelező, nem véletlen, hogy az új szerzemény, Ferenczi akár főbe is lőné
magát egy nyilatkozata alapján ennek elmaradása esetén. A másodosztály mezőnyében ugyanis úgy tűnik, mások nem igazán törekednek az NB I-be kerülés elérésére. A tavalyi ezüstérmes Szolnoktól tíz alapember távozott, így a Tisza partján teljesen új csapatot kell építenie a helyi szakvezetésnek, de a korábban elsőosztályú váciak sem erősödtek a nyáron. A lehetséges ellenfelek között szóba jöhet még a Kazincbarcika, vagy az NB III-ból frissen feljutott Békéscsaba is, emellett presztízsmeccsnek ígérkezik a Loki és az MTK második csapata elleni találkozó, noha egyik felsorolt csapat sem bír ilyen erős és hosszú játékosállománnyal. Így a Fradinak a legnagyobb ellensége saját maga lehet a következő szezonban, különösen, ha a csapat és a szurkolótábor nem talál egymásra. Rendkívül sok ugyanis a külföldi játékos, akik könnyebben kegyvesztetté válhatnak egy esetleges hullámvölgy idején, a fanatikusok ráadásul már felemelték hangjukat az új, narancssárga idegenbeli mez ellen is, amely kifejezetten idegen az FTC hagyományaitól. A játékosoknak el kell kerülniük az olyan beragadást az idény elején, mint tavaly azért is, mert a többi csapatra hatványozottan igaz az a mondás, miszerint evés közben jön meg az étvágy, erre jó példa a tavalyi Kecskemét. Ezért, noha a papírforma nem utal rá,
kifejezetten érdekes lehet ez az idény is a második liga keleti felén.